miskolci történetek

Egy szeizmikus mérésekkel foglalkozó cég terepi kutatócsoportjánál dolgozom 2006 nyara óta. Apám is ennél a cégnél van, gyakran vele dolgozom, máskor nem. Magáról a munkatevékenységről nem írok én semmit. Érdekes emberekkel lehet viszont itt találkozni, a brigádban, a munkásszállón... Rengeteg mindent elfelejtek abból amit tőlük hallok de ami megmaradt az emlékezetemben, most leírom. Mivel ezeknek a sztoriknak a nagy részét nem éltem át, nem tudom megmondani hogy teljesen igazak-e. Megpróbálom úgy leírni őket ahogy hallottam. A legbrutálisabb történeteket viszont bevallom őszintén itt ki kell hagynom. Egyszerűen nem merem őket leírni.


A fiatalabb Sanyi

Munkásszállón vacsora után lementem már Krisztiánékhoz, hátha filmet nézünk, de a főnök Attila a laptoppal még nem ért vissza. Ez volt az a nap amikor a vacsorához egy liter sört és egy felest is kaptunk. A felest B. főnöknek adtam, a sört meg vittem magammal. Beesett hozzánk T. Sanyi is. Bontotta is az üveget, a szemén látszott hogy érzi már az italt. Beszélgetni kezdtünk, vagyishogy főleg ők mert én inkább csöndben figyeltem. Valahogy a nőverésre terelődött a téma. Sanyi azonnal összetettebb történetekkel is előállt.

"Tudjátok jártam egy nővel. Na az úgy kerepelt hogy vége nem volt, azt tűrte tűrte az ember, tűrte, de a végén csak odavágott. Akkor már elhallgatott. Csak ebből értett. Na egyszer barátom rosszul volt, vagy mittomén, a lényeg be kellett kísérni, és csak beugrottam nőmhöz mert a kabátom ott volt bent. Megyek be mondom adjad a kabátomat. Na és akkor kezdte. Biztos megint inni megyek. Így meg úgy. Csak nem hagyta abba. Na adtam neki egy jó nagy sallert. Az anyja rohant is oda. Mocskos bűnöző, alávaló gazember, kihívja ő a rendőröket és feljelent. Mondom Mama nyugodtan csak hagyja abba itt a sipítozást. Ez is. Csak mondja, mondja. Hogy na meg kapom én. Erre lefújt bazmeg gázsprével. Olyat adtam a szeme közé, úgy elborult mint egy szatyor."

Sanyi hamar belemelegedett és aztán már csak ő szónokolt szinte.

"Verekedés? Ó volt arrafelé bőven. Volt egy nagydarab gyerek. Tömör parasztizom. Na most ennek az utcájában szétverte valaki a telefonfülkét. És persze engem vádoltak az egésszel. Mondták is nekem, hogy ez a gyerek meg akar verni, de hát hova szarjak. Most féljek kimenni meg ilyenek? Megver, hát megver, istenem. Ülök érted a padon, erre odajön ez a gyerek érted.
- Gyere csak idébb!
- Miért?
- Csak gyere.
Jó van mondom állok fel, azt ahogy így fordultam tőle el, piff, megkaptam, repültem a virágágyásba. Vér meg csorgott a szemembe. úgy bedagadt semmit nem láttam bal szememre, fejem majd szétrobbant. Na bazmeg mondom a kurva anyád így megtámadni. Persze szemtől szembe se lett volna esélyem, de felidegesített. Mentem haza bedőltem az ágyba aludtam is estig. Szemem be volt dagadva de a fejem már nem fájt, meg semmi bajom nem volt érted. Tudtam melyik kocsmánál szoktak lenni, elindultam arrafelé. Útközben meg volt egy ilyen útfelújítás vagy nem is tudom, lényeg kint voltak ezek a műanyagcsöveg, azok a méteres kemény darabok, tudod. Felvettem egy olyat. Azzal aztán lehet ütni. Ott beszélgetett éppen pár gyerekkel, egyenesen odamentem aztán durr neki a fejére. Fetrengett a földön én meg ütöttem-vágtam, nesze a kurva anyádat, azért mert olyan mocskos módon támadtál. Amazok nem is avatkoztam bele, sőt, hát ilyen gyerek ez hogy ilyet csinál? Jól rávertem pedig akkor még a kezem sem volt olyan erős, nem is baj, még tán agyonütöttem volna. Na otthagytam. Legközelebb jön oda mondja jóvan ő nem akar itt bosszúállóskodni, felejtsük el. Mondom jó van bazmeg, főleg hogy semmi közöm nem volt a kibaszott telefonfülkéhez."

"Volt egy haverom. Olyan volt mint a Szeki csak még nagyobb, még vállasabb, csupa izom. Ehhez képest az apja ilyen nyurga, vékony emberke volt. A srácnak volt egy kutyája. Történt egyszer hogy papa ásott éppen a kertben, a kutya meg arra somfodált. Nesze, adott az öreg egyet a kutyának a lapáttal, ne kerüljön már a lába alá. Az megugrott, úgy nekiszaladt a kerítésnek hogy át is törte a fejével. A feje meg beszorult. Azt a rohanás lendületével rántott egyet rajta, el is törte a saját nyakát. Na vakarta az öreg a fejét, most már mi legyen. Jön haza a gyerek, látja papa ott szorgoskodik a műhelyasztalnál, kutya sehol. Odaáll a háta mögé, így, csípőre tett kézzel, papa mintha rendesen az árnyékában lett volna.
- Hát hol a kutya?
- Hát...nekiszalad a falnak és kitörte a nyakát.
- Papa, nem megmondtam ne üsse azt a kutyát!!!
Adott is neki ne félj."

"Seregbe. Na ott voltak még dolgok. Kopasz voltam, folyamatosan szivattak minket. Megcsináltál valamit, tönkretették. Megint, úgyanaz. Harmadszorra aszontam menjenek a kurva anyjukba, én nem csinálom meg. Meg is akartak verni az öregek. Szóltak hogy jönnek összeverni. Na mondom jóvanakkor, hát ezen is túlleszünk. Bementem a körletbe. Bent volt ott az egyik gyerek. Civilbe postás volt, ilyen nyurga srác. Mondtam neki jó van öcsém, jobb ha szeded a lábad mert mingyárt jönnek, és nem csak engem de még téged is megagyalnak. Felnéz. Meg akarnak verni? Á jóvan marad ő, már úgyis kezd rozsdásodni. Nézek mi van, mondom lesznek vagy négyen öten. Komolyan még elmosolyodott. Még akkor nem néztem de amúgy a feje tele volt forradásokkal. Azt mondták utána hogy a gettókba szórakozásból jártak le verekedni. Jönnek a vének, vagy négyen, egyenként paprikajancsik voltak de érted így együtt összevernek. Bejönnek.
- Na mi az találtál társat is magadnak?
Jönne oda a gyerek,de a postás, nem csinált mást csak annyit hogy felrakta a lábát a másik feje elé, mintha a mátrixban lenne érted, és aszonta:
- Aki ennél közelebb jön annak kitaposom a beleit.
Tényleg mint a filmekbe. A postás. Aztakurva. Azok ott meg káromkodtak meg ócsároltak de tűztek el a francba. A gyerek szemében érted meg nem az volt hogy hú vagy mittomén, inkább sugárzott, mint aki élvezi."

"Volt a seregnél is kutya. Mocskos egy állat volt, sunyi dög. De a parancsnokunk utálta ha vertük, mondta kibelez minket ha hozzányúlunk. Én voltam a soros, takarítottam meg felügyeltem, na a kutya csak nem hagyott nekem békén. Odamentem hozzá, aszontam neki, figyelj öcsém, itt én vagyok a főnök, orrbarúgtam rendesen hogy tudja hol a helye. Jön a parancsnok, hát mitől dagadt a kutya orra. Mondom neki én azt honnan tudhassam. Mondja biztos bántottam, de mingyárt kiderül a turpisság. Hozták neki a kaját, mondja etessem meg. Dobok neki, erre a parancsnok: nem úgy, hanem kézből. Na, fordult velem egyet a világ. Ez volt az a kutya, amelyik a védőkesztyűt, amit gyakorlaton felveszel, hogy védje a kezedet, megtörtént hogy átharapta. Na nem volt mit tenni, nyújtom oda az ennivalót, erre meg szépen elfogadta."

"Összehaverkodtam az egyik öreg őrmesterrel. Még amikor kopasz voltam. Jó fej ember volt, de amolyan őrült. Nem látszott rajta soha, de ha felidegelték akkor embertelen lett. Nagydarab volt, nem az a kigyúrt, viszont tömény paraszterő. Egyszer régi haverja, akivel már általánosba együtt jártak, hátulról megfricskázta a fülét. Mondja neki jóvan tesó hagyja abba mert most nincs olyan kedve. Az meg mégegyszer. Olyat bebaszott neki hogy a mentő vitte el. Ezért mondom hogy őrült. Na de én jól jártam. Egyik nap alaposan beittam, hát nem igazán voltam eszemnél. Öregek folyton szivattak minket, hát érted úgy betintázva elmentem a körletükhöz, berúgtam az ajtót, így, azt bekiáltottam:
- Gyertek, ne, a kurva anyátokat, kitaposom a beleteket.
Vertek ott össze-vissza erre csak azt veszem észre hogy innen röpül egy, onnan röpül egy. Ez a gyerek jött. Aszonta mégegyszer engem senki ne bántson.
Ugyanez az ember. Jött a sereghez egy bokszoló. Nagy bajnok volt egyébként tényleg, cigány gyerek, tudott bokszolni. Nem az a nagy darab izmos hanem a szálkás, gyorsmozgású. Mondta nem akar-e valaki öklözni. Bekötötték a kezüket fáslival, úgy mentek egymásnak. A kölyök tényleg levert mindenkit. Mondja ennek az őrmesternek nincs-e kedve ütni egyet. Szabódott ez egy keveset aztán csak ráállt. Beálnak így érted, kezdődik. A bokszos bead egyet arcba. Megint. Állba. Amaz csak megrázza magát és megy tovább, de már látszott a szemén hogy felment benne a pumpa. Néz a bokszos, ennyitől már ki kellett volna feküdnie. Bead megint. Megint. Egyszercsak meglendül az őrmester keze, bamm. Úgy repült a cigány gyerek, hogy nézd így az ajtó felé, a vállával annak neki, megpördült, neki a falnak, arról meg úgy le hogy még az arcán is csúszott. Vér így jött belőle száján orrán, a torkán keresztül meg így hörgött. Azt az őrmester szemében meg nem az volt hogy hú tán valami baja is lesz, hanem még ilyen vérben forgó szemmel figyelte."

"Még akik durvák, a kommandósok. Volt egy haverom, azt csak azért nem vették fel mert elvileg nem volt beszámítható. Nem volt azzal semmi baj, csak így elvesztette a fejét néha, úgy mint az őrmester akit mondtam. A kommandósoknál meg kell a hideg fej. VOlt egy ürge, már nem is tudom mit követett el, de bement érte két rendőr. Épp kártyázott a csehóban. Nagydarab cigány ember volt, irtó nagy karral, erről el tudnád képzelni hogy megfolyt egy ökröt. Mondták is hogy eszeveszett egy vadállat. Na bemegy a két rendőr, mondja neki álljon fel és fáradjon velük ki. Azt válaszolta nekik, menjenek a halál faszára és hagyják őt játszani. Mert ha leteszi a lapjait az nekik lesz rossz. Nem is szarakodtak a rendőrök, kimentek és hívták a kommandósokat. Azok küldtek egy gyereket. Látszott rajta az izom de nem az a hejj de brutális. Bement és odament a csókához. Kérem, fáradjon ki a csehó elé. Az lecsapta a kártyát: "Keménynek érzed magad abban a fekete göncben?". Kiment vele a ház elé, aztán rendesen megindult feléje. A kommandós még felszólította, aztán egyszercsak fogta, és fejberúgta érted. De olyan brutálisan. Szanaszét törte a fogait. Nem véletlenül volt érted rajta az a fekete ruha."

"Még egy olyan rossz kölyköt mint amilyen gyerekkoromban voltam, elképzelni is nehéz. Jön föl a szomszéd néni, megyek el mellette, három petárdát beledobtam a szatyrába. Megy tovább, egyszercsak durran, el is hajintotta a szatyrot a szerencsétlen. Na fordul felém:
- Na megállj sanyi, egyszer elkapom a grabancod!
- Nem én voltam Juli néni!
- Ki lehetett volna még amikor csak te vagy itt!
Apám már akkor külön élt anyámtól, egyik nap pont az új háza felé jártam. Látom a hájas épp mászik fel, érted a létra rendesen hajlik alatta. Vett új antennát, rakta ki. Na ahogy leért, ment be ugye a tévéhez, én fogtam a csúzlit és előttem oldalt azt a... (nem értek az antennákhoz és nem emlékszem itt mit mondott. az író). Na, kapcsolja be az öreg lent a tévét....ssssss. Mászik vissza, nézi mi nem jó. Nem találja. Másnap reggel már a régi antenna volt megint fent.
Olyat csináltunk pénztárcába beleszartunk. Jön a fazon a csehó felől, megyünk vele szemben, egyikünk elejti. Aztán elfordultunk, kerültünk egyet, és lestük mit csinál. No persze. Körüljárja, figyel, felveszi. Na mán indult is vissza a csehó felé, arca sugárzik. Kinyitja. Aztán már csak üvölt.
De ennél sokkal jobb móka volt amikor rászartunk az újságpapírra, összehajtottuk, fent összecsavartuk. Letettük egy lakás elé. Megnyomtuk a csengőt, hallatszik hogy jön az ürge, meggyújtottuk a tetejét és iszkoltunk fedezékbe. Nyitja, látja hogy ég, már lép is rá. A szar csak úgy paszírozódott ki a lába alól.
De már óvodában olyan rossz voltam érted hogy amikor a Mikulás osztotta az ajándékot, érted, végre mondják a nevemet. Na, kihúzom magam, széles lépéssel vigyorogva odamegyek. Mondja a Mikulás.
- Sanyika. Jó gyerek voltál te?
- Persze. - mondom ártatlanul, kerek szemekkel.
- Én nem úgy hallottam. Te csak virgácsot kapsz.
Virgács? Phű az anyád szembeköptem a Mikulást. A szakállával törölgette a szemét a szerencsétlen.

" Volt egy barátja tesómnak. Öcsém nem volt otthon, egyszercsak csöngetnek. Na ez a gyerek volt az.
- Heló. Öcséd itt van?
- Nincs.
- Na mindegy, szeva.
Visszacammogok érted, kajálok, néhány perc múlva csöngetnek megint. Kinézek, ugyanez a srác.
- Heló. Öcsédet keresem.
- Nincs itthon.
- Értem. Cső.
Na mondom ez beteg. Megint ott elvagyok, de akkor már én hallottam meg hogy jön megint. Csönget.
- Tesód itthon van?
- Te beteg vagy, vagy mi a fasz bajod van? Háromszor becsöngetsz és megkérdezed ugyanazt?
A gyerek arra nem emlékezett hogy becsöngetett. Ment igy az utcán és biztos csak annyi ugrott be neki hogy hopp kihez indultam. Hülye drogosok."

Sanyiról egyébként egyik vacsora közben tudtam meg sokmindent, együtt nem is dolgoztam én vele. Anyját és öccsét is ő tartja el, nem dolgoznak. Öccsét meg is szokta verni, egyszer tiszta sebes volt az ökle. Otthon olyan szar a helyzet hogy neki megváltás ha folyamatosan dolgozhat.



A fűrészes Sanyi

40 éves korára teljesen alkoholista. Nagy kár szerintem, mert egyébiránt jó ember. Muszály neki innia, szinte minden pénzét erre költi. Ha más nem, elad már otthonról valamit. Munka előtt adni kell neki egy felest meg egy fröccsöt, azzal viszont úgy dolgozik mintha 99 oktánszámú benzint kapott volna.
Egyszer borvidéken folyt a mérés, de valaki még több kanna rossz kannásbort hozott. Nem itta azt senki, volt jobb. Már dekád vége fele azt latolgatták kiöntik, de pont arra jött Sanyi. Ugrott is oda ne bántsátok, majd ő elviszi. Felszállt velük a vonatra. Következő megállón nyitja ki az ajtót a kalauz hát nem kizuhant a vonatból Sanyika...

Pesten utazott át Sanyi, és a pályaudvarnál még volt ideje. Igencsak megéhezett. Életében először - és útoljára - bement egy bizonyos gyorsétkezdébe. Nézi a képeket, szép szál hamburgerek ugye, rendelt is ő vagy ezer forint értékben. Hozzák ki neki, nézi, nézi, aztán megszólal: "Mi ez? Ez valami PESTI GECIKNEK való étel?" Éhen maradt szegény Sándor.

Valaki pedig felakasztotta magát a faluban, le kellett szedni. Fizettek is Sanyinak egy kört, aztán ment ő. Hogy ne ment volna. Már vette is le a halottról a dzsekijét, aztán adta elfele. Ha minden igaz az új tulajdonos is túladott már rajta, ki tudja kihez került.

Ott a helyi kocsmában akadnak ivócimborák. Egyikük egy lefűrészeltcsövő sörétest hord magánál, duplacsövűt. Rossz volt az adás a tévében beleeresztett egy duplát.

Van még Sanyinak olyan dolga is, amit már én sem merek leírni ide. Természetesen pálinkáért. Megkérdeztem egyszer mit csinálna akkor, ha azt mondaná az orvos nem ihat többet, mert már akár egy pohártól meghalna. Azt mondta: "Elkezdenék drogozni."

Multkor munka közben elhagyatott portákba ütköztünk. Ezeket a tanyákat rég otthagyták, omladoznak, de némelyikben egész sok mindent hátrahagytak. Ebben az esetben az egész ház még be volt rendezve. Ruhák a fogason, edények a konyhában, minden. Azt hiszem meghaltak az öregek. Az egyik retikülben meg találtam egy 1979-es cseh decisüveget, almapálinkát. Na Sanyival már bontottuk is, megittuk.

Krisztián

Jó cimbora. Három fia van, 30 évesen, de nem nagyon nézné az ember huszonpárnál idősebbre. Volt hogy tőlem, Szekitől és tőle is kérték a személyit, mikor sört vettünk. Annyi helyen dolgozott már hogy még felsorolni is nehéz. Volt vasutas, napszámos, ács, lakatos, úszómester, boncsegéd, traktoros, sofőr. Vidám egy ember. Képes olyan hülyeségekeket kitalálni. Későn jött be, kérdeztem mi történt.
- Nem hallottad? Óriási baleset volt Sarkadon... de már vigyorgott, tudtam nem igaz.
- Személyi sérülés történt?- kérdeztem azért.
- Persze. Porig égett a személyim.
Megy a TV. Reklám. Hogyan tegyük ablakunkat csíkmentesen ragyogóvá. Krisztián: Féltéglával.
Még ezen is nevettem: Ment a bankreklám. Ilyen hitel olyan hitel. Nézzük, Krisztián rámutat a képernyőre: "Én eztet vettem fel. 2 milliót. Húsz ezrével fizetem minden hónapban. Már egy éve. Már nincs olyan sok hátra. (Rámnéz) Vagy 19 év. Hogy repül az idő, a kurva életbe.

Kicsapták a középiskolából. Kérdeztem miért? Úgy történt hogy mindig ment ott a balhé, aztán gyülemlett. Kertészórán egy gyerek nem hagyott neki békén, egymásnak mentek, gumicsizmával fejberúgt. De nem akkor rúgták ki. Hanem rá nem sokkal ott a suli közelében, kocsmában, valamelyik haverja nagyon csúnyán összekülönbözött egy csapat szkinheddel. Olyannira hogy amikor ők hárman elindultak vagy húsz szkinhed vette őket üldözőbe, de mind felfegyverezve. Ott az iskola környékén bújtak meg, amazok meg kiverdesték az üveget ahogy keresték őket. Na aztán az üvegek miatt rúgták ki.

Jani

Fűrészes. Ő és B. főnök tanított meg szinte mindenre amit itt csinálni kell. Jó cimbora. Ő, a barátnője, após-anyós, sógora Jóska (szintén fűrészes) feleségével és két gyerekkel, na meg még az öregek másik pár fia mind mind egy házban élnek. Jani meg a barátnője (akinek hosszú évek vannak még a nagykorúságig) egy szobában van az apóssal és anyóssal. Dolgoznak mint a veszekedett. Van neki még börtönje is, többszörösen visszaeső jogosítvány nélkül vezető (nem volt őneki jogosítványa soha, de láttam vezetni és igen jól csinálja), testi sértés (verekedés), na meg falopás.
Tud jókat mondani ő is. Kabátban meg két pulóverben télen aszondja: "Bazmeg egész nyáron nem voltunk így beöltözve". Aztán meg ugye be kell menni a szántásba, még felvesz egy láthatósági mellényt mert vadásznak a környéken. Mikor aztán jön kifelé a szántásból megizzadva: "Hú de meleg ez a mellény".
Barátnője hívja telefonon, beszélgetnek, aztán hallok egy ilyet: "Édesem, akkora az IQ szinted mint 10 kosár pillangónak."

B.főnök

Vele dolgoztam együtt a legtöbbet, meg aztán apámmal. Örülök hogy hozzá kerültem. Nyugodt, jó kedélyű, nagyon rendes ember. Sokfelé megfordult már. Mesélt arról amikor a kurdok között dolgozott. Olyan szegénység volt hogy elképzelni is nehéz. A házakban semmi bútor. Csak rongyok meg egy TV. 

Kint mértek Horvátországban közvetlenül a horvát-szerb háború után (előtte is). A munkások jó részét helyben toborozták. Volt aki pisztolyt hordott magánál. Lacinak volt egy sofőrje, az mesterlövész volt. Kérdezte tőle hány embert lőtt le, azt mondta nem tudná megmondani, mert miután lőtt, legtöbbször igyekezett nem visszanézni oda. Egy másik személyiket gyűjtött azoktól akiket lelőtt, volt neki egy kötegje. Egyszer felvettek egy stoppost, az meg egy emberi fülekkel kirakott övet akart eladni nekik. Útközben megálltak egy kocsmánál, bent az ember összeveszett valamin, széttört mindent és mindenkit aki a keze ügyébe akadt, a lambériát puszta kézzel szakította fel. Aztán kiment, előszedett egy géppisztolyt a nagy málhazsákból, és szétlőtte a tetőt. Az egyik magyar munkás sétált végig egy falun, erre egyszercsak két ember rátámadt. Leütötték a földre, leszaggatták a kabátját, a fejéhez pisztolyt szegeztek. Azt mondták neki, hogy hogyan mer ugyanolyan kabátot felvenni, mint ami a haverjukon volt amikor lelőtték. Érdekes hogy mindez itt volt ez mellettünk, ugyanolyan emberek mint mi. A kegyetlenkedésekről csak ennyit: Volt egy munkás, az mesélte hogy szabadságot kaptak társával, elindultak haza. Ő messze lakott eléggé, mondta a társa neki, hogy majd másnap utazzon annyit, máma már szálljon meg nála. Amikor odaértek a házához, a családot bajonettel lemészárolva találták, a kisgyerek a falra volt szegezve. Ő sem sajnálta utána a szerbeket. Oda-vissza.

Fűrészes Attila

Fűrészes. Volt kommandós és francia idegenlégiós. Három év után megszökött két utazótáska hadifelszereléssel. Nem szeret erről az időről mesélni, józanul nem is mondd semmit, de ha be van rúgva néha megered a nyelve. Fegyverekről, verekedésről, "megtörésről"... Elég brutális dolgokat is mondd. Egyszer iszogattunk náluk, megy a beszélgetés, de ő csendben ül... egyszercsak halakan odafordul hozzám a szeme már kicsit ködös, a távolba réved: "Bálint! Az a jó, amikor éles a helyzet. Mert amikor éles a helyzet, nem kell elszámolni a lőszerrel... csal lősz, lősz..."
A kések, bárdok, machéták szerelmese. Nem adná ki a kezéből. Azt mondják nem szabad felidegelni, én ebben soha nem is kételkedtem. Épített egy házat az erdőben, biciklivel lehet a faluba bejárni, de már áramot is szerzett. Ott él a feleségével és tán két gyerekkel. Elment az asszony intézni valamit, ő meg gondolta csinál ebédet. Keveselte a pörköltet, úgyhogy fogott néhány csigát és hozzáaprította. Szépen megették, utána azért az asszonyka mondta hogy egy hangyányit furcsa volt a pörkölt íze. Mikor aztán meghallotta a csigát, nem maradt meg benne.

Be akarták hívni a honvédséghez is. Akkor szóletett az idősebb fia, dehogy akart ő még most is katona lenni. Bement az orvosi vizsgálatra. Azok ott tudták hogy légiós volt, persze hogy tudták. Kérdezték tőle hogy állna most hozzá a honvédséghez. Azt mondta: "Megcsinálok én akármit. De csak akkor, ha előttem a felettesem utánam csinálja. Mert ha nem, ha baszakodnak velem, ÉN LELÖVÖK MINDENKIT!!!" Kapott egy E kategóriát.
Krisztián is mesélt hasonlót, ott a haverja is így úszta meg. Tőle kérdezték, akar-e katona lenni. "Hogy ne akarnék! Tudja imádom a fegyvereket, imádok lőni. Csak adjanak nekem egy puskát. Lőni akarok!!"

Prizmás Józsi

Józsi is volt katona. Csakhogy pont akkor behívtak egy másik ugyanolyan nevű Józsit is. Az viszont börtönviselt volt. Összecserélték a neveket, és őt küldték a "rácsosokhoz". Bemegy, nézi, mindenhol tetkós, kopasz, sittes arcok. Húha mondja, hová kerültem. Mire kiderült a tévedés, már nem lehetett segíteni. Maradt ott. Ha volt szivatás máshol, hát itt akkor többszörösen. Éjjel-nappali szolgálat teszem azt. Nem lehetett aludni. Nézték, ha valaki leült, vagy egyenesen lefeküdt az őrtoronyban,  mentek fel, kapott is azonnal. Józsi fogta, odakötözte magát fent az oszlophoz, úgy aludt. Mesélte ezeket is, amiket mindenki tud aki akkoriban volt katona: Mennyi idő van fürdésre (beállsz alá, még végig se folyik rajtad már üvöltenek: "Mi van már? Még bevízkövsedik ha ennyit mossa magát!", vagy hogy a vacsorát úgy kell enni hogy először a másodikat, aztán ha netalán még marad idő rá, akkor a levest. Persze még úgyis olyan forró lesz hogy hideg vizet kell beleengedni hogy ehető legyen időben. A pestiek először nem akarták megenni a kaját. Három nap múlva csak úgy tömték magukba. Nem nézte az ember, mi az.


 
Szeki

Jó cimborám, fél évvel öregebb csak mint én. Az apja rendőr, határőr volt, most a cégnél van. Darab egy ember, a karja kétszerese az enyémnek. Másodpercek alatt kicsontozna. Hiába a tömeg, a fejem magasságába is felrúg. Boxzsákba beleütöttem, alig lengett ki, nade amikor ő, szállt az rendesen. De jóindulatú, békés, csak nem tűri meg senkitől a basztatást. Még mielőtt a céghez jött szórakozóhelyeken és diszkókban is volt rendész, kidobó. Ott a faluban haverjával kitalálták hogy csinálnak arénát. 5000-ret kell befizetni mindkét verekedőnek, a nyertes viszi a lóvét. Úgy gondolták majd ők is szállnak be aztán nyerik majd a 10ezret. Verekedtek is egymással többen is, velük viszont csak nem akart senki kiállni, úgyhogy abba is hagyták. Többféle nemzetiség lakik arra, de neki a cigányokkal sem gyűlt meg a baja. Azt mondja, a tekintélyért nagyon nem is kellett semmit csinálni, egyszer volt egy verekedés, a gyereket saját rokonsága előtt verte le és szájon köpte. Hőbörgött a gyerek utána, hogy leszúrja, mondta neki Szeki, gyere öcsém, csak próbáld meg, próbáld meg nyugodtan. Persze történt már vele olyan is, hogy egy egész csapat kergette. De ő is csak addig futott, amíg kerítésről egy deszkát le nem tudott feszíteni. Na de akkor valahogy az üldözőinek is más dolga akadt.
Egy 150 kilós állatt verte meg egyszer. Mesélte Krisztián a gumicsizmát, hogy azzal rúgott fejbe egy gyereket (lásd korábban), na erre mesélte Szeki: ő meg megjárta a csizmával. Akart rúgni de megcsúszott. A másik meg az összes hájával csak rádőlt, aztán verte a fejét. Tiszta dumós lett a feje mindenhol.
Száramozott arról a környékről egy Róbert nevezetű ember. Ketrecbajnok, aztán egy csomó vállalkozást is csinált. Az apja szépen éldegélt ott a faluban, kocsmából egyszer kirúgdosták a cigányok. Egy nap múlva megállt ott a gettósor szélén vagy négy autó, szálltak ki belőle szépen. Jött a Robi. Mentek végig, vertek össze mindenkit, nem néztek azok semmit. Valamelyikük szegről végről rokona volt emez Robi egyik társának. Mondták neki, öcsém, veled nincs bajunk, tűnjél elfele. Az egyenesen láncfűrésszel ment rájuk. Úgy fejberúgták hogy azonnal elájult. Az eset óta rá se mer nézni senki az öregre.
Tán ugyanezen a gettósoron Szeki egyik haverjának kedve szottyant kocsmára. De összekülönbözött cigánygyerekkel. Hamarosan vagy harmincan érkeztek a kocsma elé. A gyerek kiszólt nekik: "Mingyárt kimegyek! Viszem a késemet is. Ha megöltök, annyi, de az első hármat én fogom kivéreztetni, az egyszer biztos. Azok álljanak legelőre!" Utat nyitottak neki. 

szeki, Krisztián meg én munkaterületen találtunk egy széttépett tehenet. Még a feje is külön volt. Kutyák tépték szét valószínű, mert a közeli romos házban négy szétlőtt kutyatetem volt. Szeki erre fel mesélte, hogy náluk volt dögkút. Egy gödörbe dobálták a dögöt. A környékén is hevertek. Horgászni ha mentek, oda jártak csontikukacért. Volt olyan dög amelyik szinte mozgott, annyi volt benne. Erre aztán elmesélte azt is amikor emberi combcsonttal hajított hátba egy srácot. A földet a régi temető mellől hordták egy építkezhez, úgy vett észre egy földből kifordított emberi combcsontot.  Pofázott neki a srác, hát nekihajította, úgy hogy el is esett.
"Nagyon elvetemültek voltunk"- mondja. Nem tiltakozom, főleg akkor amikor meghallom hogy régi temetőt ki is ástak, még csak nem is éjszaka, hanem délután, mert azt rebesgették van ott érték. Nem volt azokon se aranyfog, se gyűrű, mondja szomorúan (a többit aztán a markolók intézték el ugye...). De ha már kegyeletsértés, másfél év felfüggesztettet kapott kegyeletsértésért, mivelhogy részegen betört a templomba. Nem vitt el semmit csak berúgta a kerítést, benyomta a színes üveget aztán odabent táncolt meg hőbörgött. Reggel mikor józanodott kezdett emlékezni, látta jönnek a rendőrök, azok se kérdeztek semmit, ő se, mentek befelé a kapitányságra.

Egyszóval mindig van valami érdekes téma, mindig történik valami, az ember nem unatkozik. A minap mérünk, erre kivágódik egy őz a bozótból, megriadt valamitől. Velünk szembe találva magát, szarvát előrszegezve rontott ránk. Munkatársam háttal állt, szerencséjére műszerrel a hátán. Az őz felöklelte, de a műszer felfogta a szúrást. Egy kábeles srác hátáról meg egyenesen dobbantott egy megriadt őz mikor a gyerek éppen hajolt.

2004 nyarán épp szörfözgettem a neten mikor egy ilyen fórumra találtam hogy "élő szerepjáték". Nézem mi lehet ez? Hogy legyen egy kis kerete a dolgokanak elmondom, meg hogy hogyan is indult ez az egész.
Az élő szerepjáték olyan hogy kimennek az emberek az erdőre, valamilyen történelmi/fantasy szereplőnek (többé-kevésbé) beöltözve, és burkolt fafegyverekkel verekszenek. Különböző kort/alternatív valóságot megcélzó játékok vannak, és többfajta szerep lehetséges. A helyszínek faépítmények által vannak imitálva. Hát mondom ez nagyon király. Mikor lesz a legközelebbi? "Holnapután??". Na elmentem. Az emberek tábort vertek meg építkeztek éppen. Mivel a szabad ég alatt aludtam, a táborverés nem tartott sokáig. Aztán láttam egy csapatot, akik épp a tűzrakással voltak efoglalva, de nem igazán ment nekik. Odamentem megkérdeztem ha megrakom a tüzet, együtt ehetek-e velük. Utána kiderült hogy se fegyverem, se ruhám, se semmim. Adtak mindent. A játékot velük játszottam végig, utána pedig a Szürke Falka teljes értékű tagja lettem.

Eleinte az élő szerepjátékról szólt főleg a dolog. Aztán - mivel keltákat mintáztunk ezeken a játékokon túlnyomórészt - egy másik csapaton keresztül befolytunk a kelta hagyományőrzésbe. Egyre profibb felszereléseket kezdtünk gyártani, történelmi kutatómunkát kezdtünk végezni, fellépéseket kezdtünk vállalni és így tovább. Ezen felül pedig megindultak a "falkamóka" nevezetű dolgok, ezek célja az hogy szórakozzunk.

Az a jó a Falkában hogy minden ökörségre kaphatóak és elvetemültségre hajlandóak vagyunk. "Ez a fatörzs miért itt van, miért nem a hegytetőn? Vigyük fel!!! vagy "Miért menjünk a kavicson cipőben, ha mehetünk mezítláb!!!". Ezek jól tükrözik a falkamentalitást. A többi csapat munkamániásnak tart minket, mert a munka jó. Főleg ha eredménye van. Építettünk palánkvárat, leereszthetős, tornyos kapuval, illetve egy egyszintes és egy kétszíntes toronnyal. Menedéknek kereszteltük el, nem csak játékhelyszín lett (azok az ostromok!!!) hanem más funkciót is betöltött, például Sziveszterezőhellyé vált. Te is kint töltenéd a szilvesztered az erdőben egy palánkvárban egy tűz körül? Nem? A tornyokról tüzijátékrakétákkal lőttük egymást, másik alkalommal outmade fáklyákkal harcoltunk.

"Rossz" nyelvek szerint a mi családunk megjelenése hozta be a falkába az igénytelenséget. Erre mi büszkék vagyunk. Először is régen mindenki konzervvel, hideg kajával készült főleg. Manapság inkább lisztet hoznak. A főzési módszereinket talán sokan nem tartanák kielégítőnek, de mi megvagyunk győződve hogy így kell ezt. Tésztagyúrás pajzson, főzés és evés azzal ami- és abból ami- akad. A receptek általában egyszerűek, tedd bele ami van. Mesterművem a krumplilángos 5 kg lisztből és vagy 4 kg krumpliból. A krumplit úgy törtük meg hogy a vödröt amiben volt használtuk mozsárnak, törőnek pedig egy fatörzset alkalmaztunk. Aztán a tésztát végül egyben gyúrtam meg. Máskor a bográcsból kanalazó társunk egy bicskára bukkant. Valszínű a felvágott kolompérral lett "hozzáadva". Dunából fogott kagyló olajban, masszív grízestészta (hogy megáll benne a kanál), parázsban szétrobbant konzervek... előfordulnak.

Aztán eleinte mindenki sátrazott. Én persze már akkor szabad ég alatt aludtam, aztán meg elkezdtem hordani a ponyvát. Az egyik játék már úgy indult hogy esős/viharos lesz. Morffal nekiálltunk a ponyvaállításnak, amit aztán turbóztunk tovább. Így készült el a csövessátor. A többiek nevettek rajtunk, azt mondták elázunk mint az ürge. A sátrasok eláztak, mi szárazon maradtunk.
Csövessátrat akár 10 embernek is lehet építeni. Megvannak a törvényei, hogy ne verjen be a víz, hogy ne ázzon be. Bonyolult csatorna és gátrendeszereket alkotunk hogy a víz ne follyon be alá, akár arcmosót is lehet csinálni. Az igazi csövessátor egy komplexum. Úgyhogy már a legtöbben erre bízzák rá magukat. Persze történt már meg velünk hogy olyan vihar volt hogy leszaggatta rólunk, a kezünkkel tartottuk hogy ne vigye le teljesen. Olyan sűrűn villámlott hogy folyamatosan világos volt. Legközelebbi játékon Veliassal álítom a csövessátrat, érezzük jön a vihar, a többiek vidáman tűzet ugrálnak, hallom Velias maga elé morogja: " Meglátjátok ti még! Meglátjátok!"

A tűzgyújtási képességek is ugrásszerű fejlődésnek indultak. Esőben kért meg minket egy másik csapat, ugyan, gyújtsunk már nekik tüzet, nekik nem sikerült. Egy elég erős tüzet ez az eső nem oltott ki egyébként. Elmentünk a táborhelyükre. Nem sikerült. Igen. Elárulom nektek is, kecsaposdobozból nem lehet tüzet gyújtani.

Morffal egyszer egy kész máglyát raktunk. Aztán találtunk egy hatalmas szalma-gally gombócot. Ketten megfogtuk, ráraktuk. Gyakorlatilag tűzoszlop képződött, mely elérte a fák legmagasabb ágait. Kíváncsi vagyok hogyha szomszéd táborból átnézett valaki mit gondolt. Akkora tüzet nem láttam soha. Azóta se.

Említettem a tűzugrást. Ez egy jó móka, átugrod ugye a tüzet. Wicard kitalálta hogy gyújtsunk tűzkört és abba ugráljunk ki-be. Nagyon király volt ez, az már nem amikor azt találta ki, hogy menjünk benne vagy hét kört. Taknyunk nyálunk összefolyt a füsttől. Ott van akkor még a tűzforgás. Forogsz a salyát tengelyed körül, emellett pedig keringesz a tűz körül. Arra kell csak vigyázni hogy ne a tűzbe ess. Egyszer úgyis elterülsz. Akkor meg olyan mintha forogna a föld.
Tájbáj a sebét égette ki tűzzel, ezen felbuzdulva Wicard meg Telcontar vonalakat kezdett égetni a lábába. Csacsiság mondhatom.

Vidám móka még a dombon legurulósdi, a bukfencezősdi (jó hosszan, a végén pedig megpróbálni felugrani és futni). Botokkal, burkolt kardokkal lehet fegyerezni, kézigránátok a tobozok. "Tűz a lyukban!!!"
Tábortűzél éneklés, beszélgetés. Meg egymás oltása. Boti a nagy oltómester. Még játék előtt két nappal a főszerevző összehívja az építkezőket. Elmondja a szabályokat ("a keltáktól megtanultuk hogy a tüzet nem csak vízzel lehet eloltani hanem földdel is. no shit?"). Aztán azzal zárja le hogy "mindenesetre ugyanezeket még holnap is elmondom ugyanitt". Mire Botond: "Akkor mi a fasznak jöttünk most ide?"

Élő szerepjátékok. Nézzük csak. Említek pár heroikus történetet, csak úgy kedvcsinálónak. A keresztúti csata. Ellenségeink hada, miután lemészárolták az elfeket, megszerezték az ereklyéket, a város felé indult. Kiálltunk a keresztútra, hogy megfékezzük őket. HÁromszoros túlerőben voltak. Elkezdődött a mészárlás, döngtek a pajzsok, kaszabolás mindenhol. Egyszercsak... elfogy az ellenség.
Isharral megyünk a paplovagok tábora felé egy bokorkkal (bokornak álcázott ork). Kiözönlik mind a 20 paplovag, a bokork rájuk hajítja a bokrot és elfut. Mi Isharral állunk tovább. Elkezdenek minket támadni, hátrálva védekezünk, itt egy találat ott egy találat (többtalálatos rendszer volt). Így megy ez egy darabja, akkor letörik a kardom hegye. Fegyvertelenné válva egyedül hagytam Ishart, elfutottam. Nem sokkal később feltűnik Ishar. "Meghaltál?" "Nem. Kiállt ellenem a két vezérük, aztán mivel igencsak az elfogyás közelébe ért az életük, azt mondták nagy kegyesen, elengednek".
A menedék első nagy ostroma azzal zárult, hogy mi meghaltunk, az ellenség pedig bevette a várat. Miután letöltöttünk a temetőnél, kétségek között indultunk vissza a várunkhoz. Mégis milyen módon tudnánk mi ezt visszafoglalni? Mikor odaérünk, leereszkedik a kapu. Nagyot nézünk. Megjelenik Ian, orvgyilkosunk, fekete ruhájában.
- Mi történt?
- Fent lapultam a tornyon az egész ostrom alatt. Miután elfoglalták, kivonultak, itt hagytak öt őrt. Csak azokat kellett leszúrnom.
Egy késsel kivégezte őket. Ez a kés az én Büfim volt. Eredetileg Ishar készítette egy karódarabból. Utána az én tulajdonomba került. Játékokon vagy huszonöt "freget" gyűjtöttem vele, ami már ereklyévé tette. Aztán azon a játékon Ian kezébe került. Egy mészáros volt a srác, mikor visszakaptam (ha jól emlékszem) vagy hatvan fregnél járt a kés.

Felveszek egy pillepalackot egyik játékon. Mondom iszok egyet. Meghúzom, nézem, mi ez? Tonic íze volt, de olyan furcsa. Odahívom Tájbájt. "Kóstold csak meg ezt!". Meghúzza. "Csak tonic lehet". Erre feltűnik Meara, épp a haját törli, kezében sampon. Azonnal leesett. "Meara te ebbe mostad a hajad?"

Mosdani meg vásárolni általában a közeli településekre jártunk be. Boltba bemenni keltagatyába, félmeztelenül, kifestve, mezítláb. Auchanból kizavartak minket, de a vértes gladiátorokat is. A mosdásra a legalkalmasabbak a kék kutak. Gödöllőn az Erzsébet parkban ahogy mocskos keltás ruhánkba (több napos kintlevés) szapannal mosakszunk a kútnál odajön három fiatal rocker-csaj, mintha a kútra várnának. Aztán egymás között elkezdtek beszélgetni hogy milyen olcsó is most a koton. Aztán hozzánk fordultak:
- Bejösztök ide a szobor mögé?
- Nem, mi inkább elmegyünk még majd a boltba.

Falkamókák. Kimentünk négyen három napra az erdőbe úgy, hogy négy tárgyat lehetett hozni (ez alól csak Eszter volt kivétel, érthető okokból). Ebbe minden ruharadab beleszámított. Én nadrágot, sarut, és két pokrócot vittem, de félmeztelenül voltam. Morf nadrágot, pólót és pokrócot, de mezítláb volt (ő azért hármat hogy ezzel dekompenzálja Esztert). Ishar lábbelisen nadrággal, pulóverrel és függőággyal jött. Közösben volt még macsétánk és madzagunk (gyufa, öngyújtó ilyesmi nem játszott). Mentünk jó sokat, majd letáboroztunk. Éjszaka olyan hideg volt hogy szalmát loptunk nem csak magunk alá, de magunkra is (félmeztelenül kellemes volt abba aludni). Éjszaka arra ébresztenek hogy "ott van pár méterre egy vaddisznó!!". Tényleg ott volt. Átfordultam a másik oldalamra és aludtam tovább. Az íjas tűzgyújtásunk nem igazán jött be (de füstölt!!). Nyersen ettük tehát a szöcskét, ételünk nagy részét szamóca tette ki. Életemben addig összesen nem ettem annyi szamócát. Mikor hazaértem kinyitom a hűtőt. Üres volt, leszámítva egy szamócalekvárt.

Elhatároztam hogy kint alszok télen sátor nélkül, egyedül. A menedékben vertem fel hajlékomat az egyik tornyon. Rám tört a hóvihar. Imi öcsém erre persze rákontrázott. Ő földön aludt kinnt és arra ébredt hogy ráesett vagy fél méter hó.

Kitaláltuk azt is hogy gyalogoljunk télen éjszaka 50km-ert. Még mielőtt elindultunk volna, hárman nézték lánynak Telcontart. Az egyik öreg, 80 éves bácsi, akitől útvonalat érdeklődtünk az indulási hely közelében, le akart minket beszélni a tervünkről. Az öreg egyébként nyitott ablaknál aludt télen, és kőzetgyűjtéssel foglalkozott. Olyan hideg volt kint hogy a kiöntött víz az ember szeme láttára fagyott meg. Imi öcsém ehhez képest (a porhóba) tornacipőben jött. Végig.
Erre az útra rákontrázott Wicard, aki egy plusz 30km-t lökött hozzá. Telcontar ezt nem akarta annyiban hagyni, és úgy godolta összeköti a kellemeset a hasznossal. Gyalog indult Gödöllőről Ózd irányába - leánynézőbe. Már amikor a kisterenyén megpihent hat cigány ajánlotta fel neki a választást három "barátnőjük" közül. 130km-es út után stoppolt. Ózdon éjszaka a rendőrörs előtt tért nyugovóra, de igazoltatták és elküldték. Az éjszakát az állomáson húzta ki. Mikor már hazafelé stoppolt három cigány strici vette fel. Gyanús is volt neki az "üzlet" amiről beszéltek. Aztán felvették a kurvájukat is, és megkérdezték Telcontart akar-e egy ingyen szopást. Már lassítottak is, de Telcontar lebeszélte őket róla.

Mivel egyre drágábbak a jegyek, többen stoppolásra adják a fejüket manapság. Persze ezt is én hoztam be a falkába. A leghosszabb utam vagy 400km, Miskolctól Celldömölkig. Pápánál nem akartak felvenni, ráméjszakálódott. Az éjszakát az út melletti kukoricásban töltöttem.
Akkor volt egy ilyen vidám hétvégém is hogy aszondja elindultam stoppal Pestre barátnőmhöz. Autópályán nem szabad stoppolni, elkapott a rendőr, megbűntetett. Aztán szakított velem barátnőm. Elkapott a BKV. Aztán itthon még elkapott az MKV is. Szegény embert az ág is húzza.
Wicard és Telcontar is megjárták amikor éjszaka nem vették fel őket, elkapta őket a rendőr (táskában ott figyel a macséta). Benzinkúton aludtak.

Megbeszélték Morf és Telcontar hogy külön szállnak fel a buszra. Leültek mindketten, mikor már ment egy darabja feláll Morf, odamegy Telcontarhoz. Elkezdte nyomatni hogy "Hagyd ezt abba". "Amit csinálsz. Hagyd abba" ... veszekszenek, Telcontar feláll, egymásnak mennek. Az egész busz megkövülten figyeli az eseményeket. Aztán mindketten nevetésben törnek ki.

Érdemes pár szót ejteni a sebesülésekről. A legtöbbet én kaptam. Persze Telcontarnak is kitépett a szemöldökéből egy darab húst egy ág, meg wicardnak fellépésen csináltak egy lyukacskát a lábában. Öcsi dobálgatta a lándzsahegyeket a fába, hopp egy visszapattanó a lábába állt bele (ennyi észt). Nekem egy gyakorlatilag burkolatlan fellépőkart (ő lendítette, én rossz helyen álltam) H alakú sebet csinált a szám fölé. Kishíján átlyukasztotta a számat, de mire orvoshoz kerültem, varrni már nem lehetett (azért látszik még most is). Kaptam fertőtlenítőt. Ez ilyen tablettaszerű valami volt, amit vízbe fel kell oldani és azzal öblögetni. Én persze nem olvastam el a használati útmutatót. Nézem, mondom biztos szopogatni kell. Beveszem, szörnyű íze volt, hát lenyeltem. Jobban megnézem a dobozát, hatalmas betűkkel ez van rajta: "NE NYELJE LE!!!". Ja mondom jó. Kicsit beparáztam, a gyógyszertárban viszont megnyugtattak hogy egytől nem lesz bajom, csak rosszullét. Egy pár nap múlva az öblögetővizem viszont ugyanolyan palackban volt mint a rendes víz, persze felkaptam a gyógyszereset és jól beleittam. Én szegény, meggyötört beleim.
V.-i fellpésen este pedig elmentünk hardrock koncertre, hogy majd orkukulunk. Ez egyébként egy nagyon jó játék, az orkok összevesznek a zsákmányon, mindenki mindenkit kaszabol, gabalyodás, birkózás. Na most ott a koncerten viszont első ízben beszállt a dologba wicard. Homlokkal előre. Szilánkos orrtörés. Az orrom akkor G alakú volt, orromon számon jött a vér. Morf jött be velem a kórházba. A mentősük beszélgettek az út alatt. "Ma ez az első orrtörés. Lesz még vagy három."
A röntgen után bevittek az orvoshoz. "Nővér, 10mg .... fájdalomcsillapító". "Az elfogyott". "Csináljuk anélkül". Valami sprét amúgy csak befújt az orromba. De rettentően fájt amikor igazította. Egy fogóval rakta ide-oda. Vagy tíz másodpercnyi szenvedés után megáll. "Ez így nézett ki?". Mondom én nem látom magam. Nosza szólt a nővérnek hozzon egy tükröt. Nem volt tükör. Megfogtak erre ketten és kivittek a mosdóba, belenézettek a tükörbe. Morf kint ül, egyszercsak annyit lát visznek a mosdóba, orromon számon folydogál kifelé a vér. Nézem, nézem, alig látok valamit, megszólalok "Azért ez nem így nézett ki". "Sebaj. Folytatjuk"
Végül azt mondták hogyha nem ered el az orrom vére, másnap reggel mehetek. Ahogy kilépek az épületből, megindult a vér. Mondom most már nem megyek vissza. C alakú lett egyébként, úgyhogy Miskolcon bementem és újratörték. Akkor nem vérzett a "műtét" alatt, hanem mikor visszavittek a kórterembe, akkor indult meg. A garatban félig megalvadt gombócot egybe köptem ki. Meg az orvos hozott ilyen valamit hogy abba köpjek én meg véletlenül a ruháját köptem le. Nyolc napig voltam bent.

Lugioi fellépésen Morfnak megtetszett egy lány. Egy gyerekcsapat kísérője volt, egyébként Horvátországból való. Morfnak annyira megtetszett hogy a fellépés után valahogy megtudta a címét. Kistoppolt az esős októberben horvátországban, eltöltött a lánynál pár napot. Miután hazajött egyszer csak eltűnt. Eltöltött négy napot az erdőben étlen. Wicard talált rá. Mint  mondotta, gondolkozott. Meséltem az esetet Imre öcsémnek, aszondja: "Jóarc ez a Morf"

Imre öcsémnek vannak jó megszólalásai. Ráesik egy darab parázs a hálózsákodra, égeti kifelé, sepred le gyorsan, közbe mit mondasz? Én valami ilyesmit hogy "bazmeg bazki". Ő: "Itt a baj már nem kicsi"
Egy lánynak igen rossz kedve volt, megkérdezi Imi, ugyan már miért szomorú. "Áhh rossz napom volt". Erre öcsém: "Mit mondtak akkor a Hirosimaiak 1945 augusztus 6-án.
Mikor volt építkezés, úgy volt hogy az épület netalán készen lesz a hét alatt. Ezért ő hozott fehér inget és nyakkendőt az "avatásra". Ehhez képest csak egyetlen boxert, azt is addig őrizgette, hogy végül csak hazaútra vette fel. A terv nem jött be, nem lett avatás. Imi fehér ingben és nyakkendőben, de boxer nélkül (a nadrág alatt) ásott.

Bebrúgós sztorijai sokaknak vannak. De persze ezek olyanok amiket sokan soha nem unnak meg. Hát leírok néhány emlékezetesebbet. Meg ugye amire emlékszem. Illetve amit utána mondtak el. Képszakadás tudjátok.

Nem voltunk egy különösebben részeges banda. Ha szórakozni mentünk nem jelentette azt hogy most részegség. Sör mellett beszélgetés, dart, csocsó, billiárd. Ha a csapat összejött hogy csináljunk valamit az alap nem a pia volt, hanem ezer már dologgal is jól éreztük magunkat. Én általában megtaláltam azt a határt hogy igen, most érzem magam a legjobban, innentől másnap rossz lesz; túl is lőttem rajta sokszor. Nem annyiszor mint Karz teszem azt. Kicsit olyan hazavivős ember voltam. Húzni az embreket úgy hogy a lábuk csúszik végig az aszfalton. Tomkával volt jött a busz és nem volt meg a kulcs, ezért átadtuk a kerítésen (mi még átmásztunk valahogy). Teljesen be volt ájulva. Megbeszéltük magunk között hogy akkor jó leszállunk az elágazásnál és hazavisszük Tomkát. Amint kinyílt az ajtó a Tapolcainál Tomka mint aki álmából riad, leugrott a buszról és iszonyatos sebességgel kezdett hazarohanni. Át az úttesten, persze éppen akkor amikor három autó is jött. Csoda hogy el nem gázolták. Egyszer engem is majdnem elcsaptak. Tehát "fussunk még gyorsan át". Bobiék már átértek, Karzban benne volt a kétség hogy vajon elcsapják-e. Na én Karz mögött voltam két méterrel. Az autó elől éppenhogy csak el tudtam ugorni.

Kimentünk Eger-rallyra Tompa, Karz, meg én. Még a verseny előtt egy nappal. Egerbakta felett valami tisztáson szálltunk meg. Jöttek Tompának valami haverjai (én csak Tibit ismertem), na ők hoztak 100l sört. Meg házipálinkát. Mi még azelőtt hogy elkezdtük volna az ivászatot nekiálltunk játszani. Tettük ezt úgy hogy egy nehéz vaskalapácsot amit a csomagtartóban találtunk elkezdtük egymásnak hajigálni olyan 20 méterről. Az volt a lényeg hogy minél később kell elugrani. Amikor a kalapács így éppen hogy a fejed mellett suhan el, az már tutkó. A földről felpattanó kalapács is veszélyes mert nem tudod előre merre fog pattanni. Lábadat simán eltöri. Később módosítottuk az egészet úgy hogy egy bottal kell megütni a suhanó kalapácsot úgy hogy a bot eltörjön. Persze a bot meg folyamatosan rövidült, és az ütés következtében a kalapács pályája is minduntalan megváltozott.
Na elkezdtünk inni. Főleg Karz meg én. Sörrel meg pálinkával indítottunk. Amikor már eléggé beálltunk, elindultunk ott a réten körbe. Volt vagy három táborozó csapat arrafele. Mi életünkben nem láttuk őket. Ettől függetlenül odamentünk és "cső, mitek van, mindegy!" Fogalmam sincs miket ittunk amit találtunk össze-vissza. Hatalmas buli volt. Mindig "na még egy kört!", a végén egyik tábortól a másikig lévő 100 métert kúszva tettük meg háromnegyed óra alatt. Nem bírtunk felállni. Úgy az egésznek a közepén volt a tűz, na ott ült egy Máté nevezetű gyerek és szórakozott a nemtudom mivel. Például hogy egy büdös csontot dobott a tűzbe amitől mindenki rosszul lett. Aztán később eltűnt onnan és egy csaj sírt ott. Gondolom szerelmi bánat. Én részegen odamegyek "mi baj van? én segítek! mi a baj?"-ugye totál beállva. Közben mondtam "igaz Karz? Majd mi elintézzük a dolgokat. Felvidítunk" stb. stb. Egyszer csak hallom Karz hangját hogy mit beszélek neki? Mondom vagy öt perce itt beszélgetek veled. "Igen? Én most szartam.". Na mindegy az este további része homályba vész, én egy sátorban ébredtem. Lenézek magamra tiszta hányás vagyok. Lehánytam magam? Átnézek Tibire. Még látszik a csóva ahogy tőle felém jön. Á nem én hanem Tibi hányt le. Na mindegy kimentem a sátor elé hugyozni. Még úgy kómásan félálomban voltam, hugyozok és kinyitom a szemem. Előző este lézengett összesen vagy tíz ember szétszórtan. Most ezernél is több ember állt ott, a legközelebbiek tőlem méterekre. Jöttek ki a rallira. Én meg ott hugyozok a tömeg közepén. Mondom már akkor befejezem. Amúgy a ralli egész jó volt, a többiek itták a sört (valami 79 Ft volt egy doboz, Königsberg; az egyik gyerek egy kartont húzott maga mögött egy zsinóron mint a kutyáját), én meg amikor mentek el az első autók éppen görnyedve hánytam. Karzot majdnem elütötte egy autó mert szemből akart fényképezni. Én elfeküdtem az út szélén (ráadásul belső íven) és ott aludtam. A nézők rám fogadtak hogy a következő autónál (ami megfelelő zajjal közeledett) felébredek-e. Vesztettek.

Legendás debreceni út. Lementünk Debrecenbe hatan. Karz, Tompa, Tomika, a két iker meg én. Igazából Tompa találkozott Dettyvel mert oda osztálykirándultak Esztergomból. Mi meg lementünk inni. Úgy volt hogy később Tompa csatlakozik hozzánk. Tehát volt nálunk egy utazótáska pia. Egy üveg vodka, rum, brandy, whiskey, vermut, martini, likőr, meg négy liter bor. Hát mi azt ott megittuk egy délután alatt. Először is voltunk a Debreceni plázában ahol nem találtunk WC-t és Karzzal körübelül 10 percig álltunk a térkép előtt amíg megtaláltuk hogy hol van, de akkor meg jött a kérdés: "de hol vagyunk mi?". Meg volt valami rendezvény ilyen kisgyerekeknek Karz meg elkérte és kipróbálta a kis fabiciklit. Aztán nekikezdtünk focipályát keresni mert focizni akartunk. De nem találtunk. Végül kikötöttünk a templomkertben ahol volt egy kis téglafal, na az lett a kapu. A hkcs-k (helyi kemény csávó) ott deszkáztak mellettünk, egészen addig amíg jobbnak látták inkább csak megfigyelni bennünket. Tehát a foci az valami eszméletlen jó volt, bent a Templomban ment az esküvő és valamelyikünk kicsit megrúgta például az ablakot. Két srác meg az elguruló labda nyomában elkezdtek cselezgetni és kicselezték magukat a templom előtti térre a nászmenet elé. Félmeztelenül egy bőrlabdával észre sem vették a környezetet. Na amikor a focinak a végére értünk, és éppen a vermutnál tartottunk kezdtek érdekessé válni a dolgok. Úgy kezdődött hogy vesenyt ittak borral, aztán vermuttal. A vermutba én is beszálltam. Tíz nagykorgy után én letettem mert úgy éreztem, ha nem teszem meg hányok. Tompa húszat ivott, aztán köpött egyet. Legalább is én azt hittem köpött de lenézve egy oltári nagy tócsát láttunk. Elkezdtünk pizzát enni de Tompának megint nem volt szerencséje. Egyszercsak elhajintotta a kezében lévő pizzát "bazeg leszarta egy madár!"- felkiáltással. Az elrepülő tettes Galambot Karz szálltában köpte le, ezzel mintegy megbűntetve. Ekkor már a szomszédban üldögélő helyi gyerekek meg néhány csaj szétröhögték magukat rajtunk. Tompa elkeseredését palástolnivaló a kóláért nyúlt. Csakhogy igencsak fel lett rázva mert a hirtelen bontástól Tompát teljesen elöntötte. De amikor szájához emelte már akkor is spriccolva köpte vissza a röhögéstől.
Elindultunk részegen csajozni. Karzzal leszólítottunk három csajt a mcdonaldsban (nem ám úgy hogy vettünk volna valamit vagy bármi, egyszerűen bementünk és odaálltunk.) Elmentünk sétálni, majd leültünk beszélgetni. Ekkor jött oda egy gyerek összeragadt tincsekben lelógó hajjal, oltári nagy bakkanccsal és rugóskéssel. Volt vagy huszonöt éves. Cseréltünk piát aztán bemutatkozott: ő Mózes. Mondom engem meg általánosban Jézusnak becéztek. Karz meg megkérdezte hogy tud-e vizet fakasztani. "Szórakoztok hügye fasszopók?" kérdezte de mi egészen komoly állapotunkban nyugtattuk meg hogy nem, és igyon még bort ha van kedve. Ami amúgy az övé volt. A gyerek akkor észrevette hogy vannak csajok is és öngyújtóját előkapva világította be az arcukat. A lányok jobbnak látták visszavonulni. "De ne miattam!!" mondta a srác de már késő volt. Búcsúzásnál adtunk puszit. Ittunk tovább.
Éjszaka meg leültünk egy padra. Karz igencsak nekiekzdett a Brandynek és hamarosan szinte az egészet megitta. Utána úgy folyt le a székről mint a higany. Tompa nem látott semmit ( De olyan szinten hogy szóltunk neki három méterről és csak nyakát meresztve pislogott- "ki beszél?"). Volt ott egy lámpa. Mögötte meg egy telefonfülke ahol egy tök jó csaj telefonált. Mondja Karz:
- Ott egy tök jó csaj.
- Hol?- kérdezte Tompa.
- Hát a telefonfülkénél.
- És az hol van?
- A lámpát csak látod.
- Ja azt hittem az egy gyertya.
 Egyébként Karznak is egyszer a szemére ment a pia de az Diósgyőrben volt. Aszondja:
- Hol vagyunk? A Szentpéteri kapuban?
- Ez diósgyőr te vadbarom.- mondtam neki.
- Mi?
- Hát ott van az az iskola az út túloldalán, oda jártam még nagyon régen.
- Mi van te látod a műutat?
Karz még kishíján felszedett egy cigány csajt (másnap mondtuk neki hogy kivel akart összejönni de alig akarta elhinni. Neki ott egy hercegnőnek tűnt. Egyébként az egész azzal zárult hogy majdnem összeverekedtünk egy csapat kani cigánnyal. Szűcsék még az út túloldaláról is ordítottak utánuk.)
Aztán elindultunk Tomika tesójához (lány) mert úgy volt megbeszélve hogy ott alszunk. Karz kálváriája a bejáratnál kezdődött. Meg volt beszélve hogy halkan megyünk be mert a lakók már alszanak. Karz ismételte az instrukciókat ordító mély hangon. Na mindegy bementünk és elindultunk felfelé a lépcsőn. Csakhogy Karz elesett, rádőlt Tompára Tompa meg tovább dőlt felém. Valahogy megállítottam a lavinát, máig nem tudom hogyan és végül fel is értünk. Bementünk Tomika tesójának lakásába. Pokrócok már le voltak terítve hogy ott alszunk, a franciágyban meg Tomka tesójának barátja fekve nézte a boxműsort. Mondtuk Karznak hogy feküdjön le gyorsan és ő nem is volt rest. Egyenesen befeküdt a franciágyba a csávó mellé és magára húzta a takarót. Gyorsan kirángattuk és elfektettük a földön. Mindenki szépen lefeküdt. Egyszercsak látom hogy Karz álmában elkezd öklendezni. Tomika már ugrott is és elkapta a száját, jött a lavór minden. Én átfeküdtem egy másik helyre ott viszont vagy háromszor rámléptek, de nem zavart. Tompa nem messze tőlem feküdt egyszercsak elkezdtünk röhögni és nevettünk vagy tíz percig. Karz közben az erkélyen szinte vért hányt. Alatta meg menetek el az emberek... egyszercsak Karz köpött egyet kifele, de Tomka repülés közben elkapta (ami nagy szó). Aztán Karz megindult be a Wc-re de kicsit megbotlott és lestukkolta a WC kagylót (sokáig megvolt a nyoma). Amikor elkészült megindult vissza csak eltévesztette az ajtót. Tomika tesójának a barátjának a testvéréhez nyitott be aki éppen lánnyal volt. A lány ott állt a szobában meztelenül.
- De jó csaj vagy.- mondta Karz és elindult befelé.
Tomka üvöltve vetette magát be és ráncigálta ki onnan.
Másnap Karz élete egyik legrosszabb másnaposságára ébredt. A röhej az volt hogy a ház melett megláttunk egy focipályát is. Elmentünk a buszhoz és felszálltunk. Én eszem a szendvicset egy zacskóból, egyszercsak Karc rámutat a cuccra a kezemben.
- Kell az neked?
- Nem. Éhes vagy?
- Adjad csak. - kivette a kaját és belehányt a zacskóba. Egész úton öklendezett. Egyszer kellett de nem jött ki. Előre-hátra himbálta magát, többször megfeszült de nem. Miközben igy szenvedett egyszercsak rámnézett. Sugárban tört ki belőle.
Aztán meg nagyon jött volna már de nem messze egy megállótól voltunk és egy kislány is állt az ajtónál. Egyenesen Karzot nézte. Őt valahogy zavarta hogy egy ilyen kislány szeme láttára hányja szét magát és visszatartotta. "Szálljon már le"- suttogta megrendülten.
Miskolcon már csak ketten bandokoltunk a centrumnál. Megkivánt egy kis fagyit. Odamentünk az árushoz és kértem neki citromot. Eladó amúgy olyan hangulatban volt mint akinek meghalt a kutyája. Adja ki a fagyit hát nem leesett róla a gombóc. De a reflexeim megvannak, a karom már előre is csapódott és a gombócot nekiszorítottam a fagyisablaknak. Egy gond volt csupán, hogy a fagyi kicsit olvadt volt és elkezdett csúszni. Gyakorlatilag az ablak teljes felületét bemázoltam fagyival. A csaj röhögve hozott törlőt és adott újat. Még akkor is szakadva nevetett amikor mentünk el. Leültünk a játszótéren. Karz a fagyit vagy egy óra alatt ette meg. De otthon még azt is kihányta.  

Cserepes kő, egy bükki barlangszállás. Hárman voltunk fent. Ádám, Tomka meg én. Egy liter stampó rumunk és egy üveg körtepálinkánk volt kísérő nélkül (még vizünk se volt). A rumot bevágtunk egy húsz perc alatt. Bent fekvésből előreestem. Meg volt bent egy kályha. Abba raktunk tüzet. Én elindultam hugyozni és nekitámaszkodtam a a kályhacsőnek. Normális állapotban azonnal üvöltve engedtem volna el mert tűz forró volt. Úgy hugyozás közben kezdtem el érezni a dolgokat és gyorsan elengedtem. Ezzel beborultam a farakásba. Hugyoztam tovább aztán visszakúsztam.
Másnap eléggé szarul éreztem magam. Igy a legközelebbi fákig láttam el és azok is folytak összefele. Elindultunk vissza de valahogy nem arra mentünk amerre kellett volna. Igazából nem is érdekelt minket, eléggé be voltunk állva még akkor is. Aztán Bánkút helyett leértünk Szilvásváradra, nem tudom hogyan. A szűcsék úgy döntöttek hogy tekintve hogy innen vissza el nem indulunk, és hogy el van törve a lábújjam (ami igaz volt de kicsit sem zavart...alibinek elment) felhivták apjukat hogy jöjjön ki oda kocsival. Leültünk egy padra és két óráig, amíg meg nem érkeztek, azzal szórakoztunk hogy egy üvegbe apró kavicsokat hajigáltunk. Két óra alatt három szem ment be az üveg keskeny nyakán.

Odvas-kő a Bükk másik barlangszállása. Kétszer voltunk ott a csapattal (Ikrek, Tomika, én, majd másodszor Karz). Először felmentünk és vittünk magunkkal két üveg azték gold tequilát. Erre négyen voltunk. Úgy ittuk hogy azt játszottuk hogy mondani kell sorba a számokat de hétnél (és annak a többszöröseinél) bummot kell mondani. Aki elszúrja, négy nagykorgyot iszik a rumból (az úgy egy deci...ráadásul kortyokban). Hát aki az elején többet ront az már a legtöbbet fogja inni mert nagyobb eséllyel szúrja el. Az este érdekesen alakult. Máté beájult és lesett az emeletes priccsről. Kivittük és leültettem a tűz mellé.
- Mindjárt jövök tudsz itt ülni?
- Persze.
Ez rossz ötlet volt tőlem mert kishíján a tűzbe esett. Aztán kihoztuk a hálózsákját és belegyömöszköltük. A gond az volt hogy embriópózba húzta magát és olyan merev volt mint egy hulla. Végül - mivel nekünk nem sikerült- egyszercsak meggondolta magát és magára húzta a hálózsákot. Én Tomkával még beszélgettem egy kicsit. Mondta hogy hányjak. De nekem nem kellett. De aztán azt mondtam hogy jó ezen nem múlik és hánytam egyet.
Másodszor amikor jött Karz nem piálni mentünk csak túráztunk. Két napos út volt és ott éjszakáztunk Odvas-kőn. Amíg a többiek lent voltak én Karzzal lementem a szurdokba. 10000 szentjánosbogár vett minket körbe. Nem mozdultunk csak néztük őket vagy egy fél óráig. Gyönyörű volt. Ott voltunk a közepén. Visszafelé hallottuk ahogy fent beszélnek a többiek. Elhatároztuk hogy meglepjük őket. Azt játszottuk hogy mi katonák vagyunk vagy indiánok akik rajta ütnek az ellenségen meg kihallgatják a beszédüket. Mindenre odafigyelve kúsztunk fel a közelükbe, egy neszt sem ejtve. Nem hallottak meg, pedig már ott voltunk nagyon közel. Aztán üvöltve rontottunk ki és csatlakoztunk a vacsorához.

Meg csináltunk ilyet Ikrekkel hogy kimentünk a pincébe. Tomka, Ádám meg Máté tejet ivott, egyszerre fejenként három litert. Tomka és Ádám 2-2,5 liternél kezdtek el hányni az orruk előtt heverő vödrökbe. Ádám széthányta magát tejjel persze, össze-vissza frecsegett (olyan erős volt). Máté kihúzta a legvégéig.
- Most már nem is fogok hányni- mondta. Ebben a pillanatban tört ki belőle. Arca eltorzult, és tizenegy másodpercig folyamatosan spriccolt ki belőle.
Mi hárman nyers tojással szórakoztunk. Enyém lett a rekord, én húsz nyerstojást ittam meg. Kicsit ki akart jönni de sikerült magam megzabolázni.

Szilveszter. Úgy kezdődött hogy elindultunk valami buliba. De ott valahogy meg akartak bennünket verni. Ezért tovább álltunk. Mentünk a főutcán, ahol találkoztunk három gyerekkel. Vadidegenek voltak, és a táskáik tömve voltak piával. Mindennel kínáltak ami a kezük ügyében volt. Mikor Karz petárdái előkerültek még fizetni akartak érte. Mi két kézzel nyomtuk a markukba hogy hülyék, vigyenek amennyi kell. Ezek meg behajigáltak párat a villamosba meg a villamos alá. De nem ez a lényeg. Nagyon jó arcok voltak. Egyikük előszedett egy orosz ízvodkát. Aszonta ha el tudja valaki olvasni mi van ráírva (ugye cirill betűk), annak nekiadja. Karz persze el is olvasta és megkaptuk az üveget. Ketten ittuk meg. Mikor elváltunk még vagy kétszáz méterről is ízirájdert ordibáltunk egymásnak. Aztán bementünk valami juijitsu-s bulira. Tehát 1000 volt a beugró amiért annyit ettél és annyit ittál amennyit nem szégyelltél, de mi ha jól emlékszem nem fizettünk. Mikor kérdezte a sok harcművész hogy mi mit keresünk ott mondtuk hogy a Józsi hívott meg és ez úgy látszik bejött. Bementünk és ott találtuk a piásszekrényt. A legjobb borok és pezsgők. Két kézzel nyúltuk le az üvegeket. Olyan jót nem ittam mint azokat akkor. Aztán előkerült a 86 százalékos stró rum. Na tomka attól behányt. Nagyon készen lett. A fejét verte a falba. Mikor kint a levegőn Laci vigyázott rá odamegyek...
- Jól vagy Tomka?
- Persze csak vigyázok Lacira mert rosszul van.
Karz elhatározta hogy petárdázni kell és a cuccok között, amik egy helyre voltak lerakva nekikezdte a petárdáit keresni. Erre előhúzott egy hatalmas szatyort pedárdával teli.
- Ez nem az enyém?- kérdezte
- Nem.- mondtam
- Sebaj.
Kimentünk és tizesével hajigáltuk a cipőnk alá. De először nem tudtuk megnyújtani mert nem volt mivel. Láttuk ott cigiznek a csajok. Karz szerzett egy cigit és odamentünk.
- Sziasztok lányok van tüzetek?
A lányok adtak egy öngyújtót. Karz begyújtotta a cigit, majd az öngyújtóval a kezében intett:
- Köszi szépen.
És elmentünk az öngyújtóval. Fent Tomka meg Karz meg álltak a korlátnál. Meg volt ott egy acéllap is. Aztán nem tudom miért elkezdték verni az acéllapot de úgy hogy az behajlott. Én csak azon csodálkoztam hogy nem tört el a kezük. Karz szerzett valahol két fújósfestéket, pirosat meg kéket, és körberohangált mindenkienek a haját meg sapkáját befújva. Máté meg kitöltött magának kétszer kétdeci whiskeyt és megitta őket húzóra. Utána beájult. Úgy húzták le a lépcsőn hogy a feje a kőbe verődött. Karz felugrott a női szoborra, ami egy amfórából vizet töltött és elkezdte imitálni az aktust. Aztán bementünk táncolni. Karz egy jó kis fekete hajú lánnyal táncolt, fogta is rendesen. Aztán mondta neki hogy mindjárt jön csak leveszi a pulcsiját, de ő maradjon ott. Hát a csaj nem maradt ott. Volt viszont egy másik fekete hajú csak aki viszont bűn ronda volt. Karc jött vissza és alapindítatásból ment oda és fogta meg a seggét. Valahogy nem vette észre a cserét. Jön oda hozzám utána.
- Láttad Bálint, hogy milyen csajjal táncoltam?
- Láttam bizony. Megmutassam neked? Na azzal aki ott áll.
- Na ne bassz ki. Akivel én táncoltam egy jó csaj volt.
Mikor elmondtam neki a cserét a fejét verte a falba.
Én egy másik lánnyal táncoltam szinte végig meg magadta a számát fel is hivtam, megbeszéltem egy randit. Úgy gondoltam hogy meghívom majd valahova de indulás előtt vettem észre hogy anyám elvette a pénzem. Kicsit elég gáz volt amikor odamentem a csajhoz és közöltem vele hogy noha meg akartam valahova hívni, sajnos anyám lenyúlta a pénzem. A bulira visszatérve a maradék részében Karc egy zuhanyzófülkében az ájult Máté és Tomka fejét tartotta, mert a kómás srácok szét akarták azt verni a csempében a ritmusra mozogva. Amikor mentünk haza úgy kellett őket húzni hogy a lábuk nem ért a földre.

Másik szilveszterkor valami rokkerbulira mentünk. Egyetlen embert ha ismertünk az egész társaságból. Fekete cucc, bakancs, halálfejes pólók, láncok stb. Nálunk egyetlen üveg szűcsféle törkölypálinka volt (amiből egy hektolitert főztek). Ebből akartunk megélni méghozzá úgy hogy nem mi isszuk meg. Tehát odamentünk ilyen emberekhez és
- Heló testvér. Figyelj már mit szólsz hozzá, megkóstolod a mienket te meg megkóstolod a mienket.
Amikor meg a korty után elmentek hányni mi megittuk a piájukat.

Meghívott minket bulira egy lány. Na ott voltak a barátai. Előszedik a vodkát. Meghúzza a gyerek, elfintorodik, na igen ez negyven százalék. Végre elért az üveg a mi Lacinkhoz. Szájához emeli és lazán leitta a harmadát. Leteszi. Hmmm... egész jó. Srácok néztek mint a moziban.

Kint Görömbölyön voltak a pince bulik. Ott volt a borospince. Olyan fehérbor volt egyszer hogy olyan finomat soha életemben nem ittam. De a vörös is jó volt,  loptuk fel a hordóból. Egyik alkalommal vittünk ki két üveg tequilát. Na akkor felespoharakkal ittunk nem kortyokkal. A második üveg után kifeküdtünk a rétre és néztük a csillagokat. Egyszercsak
- Te! Hol van Gyula?
- Elment hugyozni.
Nemsokára visszaért Gyula.
- Na mi vót?
- Hát előszedtem a farkam de amikor megláttam kitört belőlem a hányás.
Mikor mentünk visszafele a pincéhez egyszercsak megállt Karz.
- Hányjak? Á hányok kicsit.
Úgy tört fel belőle ahogy kifért, mintha slagból öntenék. Mi meg ott röhögtünk rajta.
Később amikor már fent voltunk a pincénél Gyula megint elindult hogy könnyítsen magán.
- Nézd már megint hányni megy- súgta Jojónak Karz.
- Most nem- üvöltötte vissza Gyula vagy harminc méterről. Én képtelenségnek tartom hogy meghallotta, de mégis meghallotta.

Legjobb kocsmás buli ballagás után volt. Egyik kocsmából mentünk a másikba. Megyünk el a Club95 mellett aszondom:
- Bazki ez zárva van.
Soma kinyitja az ajtót.
- De akkor miért van nyitva?
Bent rendeltünk piát. A csaj aszondja:
- Személyitek van?
Soma forditva mutatja neki a diákját
- 86-os.
Aztán persze végignéztük mindenkinek a diákját bent. Zoliról olyan kép volt hogy ilyet soha az életemben nem láttam. Karz kiesett a padból. Annyi felest ittunk hogy miután már egyszer leszedte a csaj az asztalt (ami egy nagyobb fajta ebédlősztalként is funkcionálhatna), a felespoharak beborították az egészet. Aztán elindultunk a villamos felé. A vén diófában megpillantottuk osztályfőnökünket két másik tanárral ahogy éppen vacsoráznak. Bementünk Karzzal köszönni. Karz jó kis cuppantósat nyomott a tanárok képére, miközben kintről Soma is bekívánkozott de ajtó helyett fejjel az ablaknak ment neki, majd legurult a járdára onnan meg az úttestre. Osztályfőnök megkérte Karzot hogy inkább vigyük haza Somát. Végül Soma vitte haza Karzot.

Máskor Soma annyit hányt hogy olyat még ember nem látott. Tehát olyan hosszú volt hogy az udvarból az utcára folyt ki (mint egy szoba hossza), és olyan széles hogy nem lehetett úgy elmenni melette hogy ne lépjen bele az ember. Akkor Karz is hányt, azaz büfögött egyet amiből egy hatalmas tócsa lett az asztal mellett. Érdekes módon ő nem vette észre. Utána mondtuk neki hogy bazzeg Karz te behánytál. Csak a bizonyítékokat látva ismerte el hogy tényleg aképp lehetett. Aztán a hamutartók sörrel feltöltése következett amiért elzavartak minket. Másnap találkoztam Somával mondom neki:
- Bazmeg Soma tegnap jól összehánytad az udvart.
- Mi? Tegnap nem is hánytam.
Áá nem bazmeg.
Máskor meg Soma véletlenül Karzra löggyintette a sört. Karz meg keresett az asztalon heverő sörösüvegek között egyet amiből viszonozhatná a dolgot, de mind üres volt. Végül kezébe akadt egy, amit ráöntött. Az üveg félig volt. Soma teljesen végigöntve nyugodtan, szabatosan válaszolt.
- Ez igazán nem volt szép tőled.

Érettségi bankett után meg az osztály átvonult a Matrixba. Először is benyomtunk Zolival fejenként vagy 8 tequilát, aztán elmentünk billiárdozni. Hajnalig játszottunk, méghozzá úgy hogy mindent beleadtunk, koncentráltunk. A részegek ott estek át az asztalon, valakik éppen a szemetesbe hánytak de minket csak a játék érdekelt. Danika persze amikor elment mellettünk szétcsapta a golyókat ezért bevittük a mosdóba és megvertük a hülyegyereket. Aztán hajnal körül elindultunk hazefelé. Hirtelen megállt Zoli.
- Te! Te fizetted a tequilákat meg a játékot?
- Faszt, nem is volt nálam pénz.
- Nálam se bazki.

Gólyatábor teljes ideje azzal telt el hogy ittunk Zolival. Végig részegek voltunk amikor tehát hazamentünk akár úgy is mondhatnám hogy mondjuk hetednaposak voltunk. Vége felé én már hallucináltam. Talán az italba kevertek valahol valamit. Ilyet láttam hogy fényes nappal villámlás a betonba, élén forgó kuka. Meg barátom szól, hátrafordulok, és az arca egy másik arcból szépen lassan átdeformálódik az övére.  Érdekes módon nem hánytam (legalább is nem emlékszem rá), pedig ilyen dolgok is szerepeltek a dologban mint húzóra egy napra kitett sör. Aztán mégegy.

Kocsmázás terén még a Buffalo volt a jó. Vasgyári öntőmunkások voltak bent, a legkisebbnek, a műszakvezetőnek háromszor akkora karja volt mint bármelyikünknek, és a válla kétszer volt olyan széles mint a mienk. Csocsóztunk velük és nyertünk két sört. Visszavágót szkanderbe akarták de inkább kihagytuk. Tömör tölgyfaasztalt törtek össze szkander közben. Jojó egész este az új öngyújtójával menőzött. Ilyen felcsapod benzines öngyújtó. Egyik munkás elkérte. Ahogy felpattintotta szétpergett a kezében. Picit volt benne erő. Jojó meg majdnem sírt.
Munkások azért kitesznek magukért. Karz meg Tompa szerelték a bobettát. Egy kurva csavart nem tudtak leszedni. Órákig feszegették a csőkulccsal de meg se nyikkant. Aztán jött az utcából az egyik csávó. Alacsony, öregedő munkás.
- Mi az fiúk? Valami probléma van?
- Igen nem tudjuk meglazítani a csavart.
- Ezt?
Kézzel csavarta le. Karz és Tompa kimeredt szemmel bámult rá.

Karztalálmány a verébpálinka. Fogod a verebet és beleteszed a cefrébe.
Karz persze hogy a kívánt hatást gyorsan és olcsón érje el, köhögés elleni gyógyszerre ivott. Egyszer én is kipróbáltam, működött.

Balatonon Karzék bementek valami szórakozóhelyre. Rengeteg piát megittak, a cehhet meg rárakták a német túristákra. Tácoltak, Bobi Karz meg Flach bementek a  mosdóba... valami nem emberi indítattásból mellkason hugyozták egymást, aztán mentek ki ugyanúgy táncolni.

Na ezekről ennyi azt hiszem elég lesz. Volt még sok bebrúgós, beájulós, behányós móka, aludtam utcán, keltem otthon szoba közepén hányásban (Karz is de ő nem tudott megmozdulni, meg lépcsőjükön is kelt 10 centis vágással a kezén), szétégett kézzel, sebekkel amikről fogalmam sem volt hogy kerültek oda. Volt kocsma, pince, ház, utca, park, erdő, telek (egy elmebeteg hozott gépet és berakott egy pornófilmet..melettünk ment el egy furgon, lefékezett és nézte a sofőr is). Szűcsék gyakran egyszerre ájultak be, pl. egyik a tűznél másik az úttesten. Tehát ilyesmi volt. De nem túl gyakran. Csak összegyűlik.

Srácokkal még gimi alatt egy rakás dolgot csináltunk. Görömbölyre jártunk ki sokat, az ikrekhez. Nem csak jól elvoltunk (beszélgetés, gépezés, filmnézés, sütés, főzés, zenélés, éneklés stb.) hanem focizni. A régi szép időkben ott ment a grundfoci. Kijöttek az emberek, olyan arcok, hogy éjszaka találkoznál vele sírva futnál el, és itt, a pályán, tök normálisak voltak. Cigányok is persze. De ha kinthagytad a pulóvered ők hozták utánad. És játszottunk. Ha sokan voltunk három csapat játszott és 7 percenként a győztes maradt fent, döntetlennél következő első gól dönt, vagy ha sokáig nincs, hát tizenegyesek. Fél napokat el lehetett ott játszani. Karz nagyon jól védett. Játszani meg Tompa játszott a legjobban, szinte táncolt a labdával, össze vissza rakosgatta magának, és amikor megbikázta az zúgott. Karz még erősebbett tudott lőni, de ő elmebeteg módon űzte ezt. Tehát a kapus nem játszik és a feszültséget abban vezeti le hogy ha egyszer arra megy a labda, akkor elrúgja.- állította. Elküldte a labdákat az anyjukba. Volt hogy előrevitte és úgy meglőtte a labdát hogy az ellenség felső kapufájáról a saját kapujába ért be végül. Én is voltam kapus párszor, de meglehetősen untatott. Ezért egyszer azzal szórakoztunk hogy én lógtam a kapufáról, és fogadtak rám hogy le merek-e ugrani felhúzott térddel a betonra. Persze megcsináltam, a vér mindkét lábamon folyt végig. Utána arra fogadtunk hogy mégegyszer merem-e. Na persze hogy megmertem. Utána amikor térden lőttek...
Még ott kint Görömbölyön rengeteg időt eltöltöttünk. Gépeztünk, beszélgettünk, főztünk, kint sütöttünk valamit, lementünk a pincéhez, mindig volt valami. Lent az "odúban" beraktuk a zenét, mindenki játszott alá azzal amivel tudott, basszusgitár, dob... és éneklés, szívből. Olyan hangulat volt amit nehéz leírni.

Meg jártunk le fürödni Tarcalra. Gyönyörű, tiszta és többnyire elhagyatott tó. Ott fürüdtünk. Meg van ott egy szikla ahonnan vagy hét méterről lehet a vízbe ugorni. Állati jó. Cseti terpeszben ugrott. Két napig fájt a heréje. A kisszikláról ugrottunk fejest. Én addig soha életemben nem ugrottam fejest, de úgy gondoltam ettől csak nem ijedhetek meg. Csak én meg Ádám mertük megtenni. Én ráadásul kicsit hátratartottam a fejem, a kezemmel meg mintha át akarnék valakit ölelni. Hátratörte a fejem a víz mint az állat. Amikor jöttünk ki a vízből, nem körbeúsztunk (mivel meredek a partja csak egy helyen jó), hanem kimásztunk a sziklákon. Egyszer miközben jöttünk ki valamin úgy elekzdtünk nevetni hogy én nem bírtam és elkezdtem süllyedni. Komolyan fellépett a vízbefúlás lehetősége. Ezért lettem a tengeralattjáró (egyébként úgy merültem el én is szépen lassan). A parton sátraztunk, raktunk tüzet, csináltunk kaját, fetrengtünk. Meg volt egy borult csónak a vízben és azon egy lék. Na azon a lyukon át kellett kavicsokat hajítani a vízbe. Órákat el lehetett ezzel játszani.
Tarcalon a tó partjain hatalmas sziklák meredeznek. Egy katlan az egész. Vannak 15-20 méter magas függőleges sziklafalak is. Na ott is másztunk. Persze mint mindig minden felszerelés nélkül. És ez annyiban volt rosszabb hogy omladékos volt. De nagyon. Olyan helyen másztunk egyszer ahol olyan áthajlás volt hogy egyetlen körömnyi repedés futott rajta végig. Ez úgy 15 méter magasságban. Szörnyű volt. Ha ott nem segít Máté nem jutok fel. Egyszer egyik kéztámaszom kifordult a helyéből, pedig úgy hittem tart (amikor megnéztem jónak tűnt). Az egész testem kifordult, de szerencsére sikerült elkapnom valamit. Ha nem, lezuhanok és meghalok. Ádám mászott alám hogy megtartsa a lábam csak úgy tudtam visszajönni. Fent mindig megfogadtam hogy ha még egyszer talajt érzek a lábam alatt nem mászok de mindig újra nekimentem. Amikor felért az ember csodálatos érzés volt. Egyszer Cseti fenntragadt. Nem tudott elmozdulni. Máté fentről próbált rámászni hogy segítsen de a törmelék rá esett és orditva kérte hogy ezt ne tegyük. Ádám elindult lentről harántban. Cseti akkor már nagyon régóta tartotta magát. Már ott volt hogy leugrik. Olyan hat-hét métert esett volna és ha valaki nem fogja meg, még vagy tizet. Ezért ketten odamentünk alá, hogy ha esik megfogjuk. Közben ránk záporoztak a lepattanó kövek mint valami kis lövedékek... kis sebeket ejtve. Egyszercsak megindult egy nagy szikla. Éppen csak el tudtunk ugorni hogy le ne sodorjon. Végül Ádámnak sikerült odaérni és segíteni neki lejönni. Az izmai teljesen beálltak, alig bírt lábra állni, reszketett mint a náyrfalevél. Egyszer én is másztam, pont Ádám volt alattam. Hirtelen egy hatalmas szikla mozdult meg a kezem alatt. Megindult. Ha engedem fejbekapja és lesodorja Ádámot. Minden erőmmel igyekeztem megtartani, hogy ne induljon meg, de rettentő nehéz volt és alig bírtam tartani, azzal nem is foglalkoztam hogy engem nem fog-e lesodorni, csak ordítottam Ádámnak hogy menjen alólam. Amikor már nem bírtam tovább kiengedtem. Épp hogy nem kapta el. Én persze kilendültem és egyik kezemmel elkaptam valamit. Ez mentett meg. Amikor végre lent voltam a szikláról megnéztem a kezem. Az újjaim véresek voltak és a kezem egy napig remegett az erőfeszítéstől.
Életem legszörnyűbb élménye amikor Máté leesett. Rossz előérzetem volt akkor én nem is másztam és mondtam nekik is hogy ne tegyék. Nem esett olyan magasról, és az is szerencséje volt hogy megpördült mert szétzúzta volna a fejét. Eltört a nyakcsigolyája. Nem engedtük megmozdulni így a velő nem szakadt el (egyébként akkor nem is tudhattuk mi van vele csak tudtuk hogy nem szabad mozdulnia. A hülye fel akart ülni). Ha elszakadt volna most béna lenne. Fúrtak két lyukat a koponyájára és ott egy vázhoz rögzítve meghúzták a gerincét mert elmozádult. A nyakcsigolyából a porc eltűnt, a derekából pótolták. A csigolyát egy iridium lemezzel kapcsolták egybe. Mi másnap nem is tudtuk mi van vele csak azt hallottuk hogy mi van (eltört) és hogy az orvosok csak estére tudják mennyire lesz maradandó. Ez olyan szinten sokkoló volt hogy ültünk Karznál ketten és néztünk a semmibe. Vagy két órát. Aztán jött a telefon hogy a műtét a lehető legjobban sikerült, és hatalmas szerencséje volt. Egy idő múlva kiengedték, és egy nyakmerevítővel járt, úgy mentünk vele mindenhova. A kocsmában a bámulóknak oda lehetett mondani hogy "mi van nem láttál még olyat akinek eltört a nyaka és jár?" Aztán azóta már semmi baja, ugyanúgy focizik, fejel is meg minden. Vidáman mutogatja a röntgenfelvételeket, ahol látszik a csavarmenet a nyakában (amivel rögzítették az iridiumlemezt). Persze amikor először lejött focizni riptik hogy első megmozdulásból fejbe lett véletlenül lőve. (Legszebb fejlövés: emlékszetek hogy mondtam Karz lövésétől vízszintesbe fordultam? Egy hasonló lövés fejbekapta osztályfőnök 10 éves fiát osztálykiránduláson.

Még régebben jártunk Tompával kocsival az országba többfele. Beültünk a trabiba/fiat500-ba/kiába és neki az útnak. Fiat500-al ki a napfénytetőt, gyerünk bébi. Trabival felmentünk Esztergomba (ugye Tompa Dettyhez). Megy a trabi, elemes magnó az ölbe, megy a zene, éneklünk mindhárman. (ilyen volt akkor is amikor Debrecenbe mentünk). Esztergomban Karz elment szarni, utána meg Tompa is. A papírt Karzál szétfújta a szél ott szedegette össze. Valami kertalja volt az vagy nem tudom, egyszercsak rohan le Tompa, arcát vágják szét a tüskék, beugrik, gyújt, azt el onnan. Jött a gazda vasvillával. Na azon az éjjelen igen hideg volt. A trabiba aludtunk. Egy kinthagyott üveg innivaló másnapra keményre fagyott.
A tescóban meglepett a csend. Tehát az emberek halkan vásároltak. Nálunk egy tesco sokkal zajosabb. Karz átkiáltott a sor túlsó oldalán levő Tompának hogy "vegyünk Globust". "MI? LÓHÚST?"- kiáltott ő vissza. Visszafelé trabival 90-nel jöttünk ugye autópályán, és Tompának egyszerűen elfáradt a lába annyit nyomta azt a szerencsétlen pedált, ezért váltottam és én nyomtam neki a gázt az anyósülésről.
Kiával 180-nal mentünk Pest belvárosában éjszaka. Megállt mellettünk egy Porsche és gázt adott mi meg versenyre keltünk vele. Persze végül elhúzott, de aztán megvárt a következő pirosnál, villantott és elment.
Én egyszer vezettem a trabit de mivel majdnem belementem az árokba ezt inkább nem ismételtük meg. De legalább mondjuk a Bobettával nem estem el, Ádám még erre is képes volt. Utána váltig állította hogy azért esett el mert a pulóvere beleakadt a gázba.
Debrecenben Karz nagyban szimózott. Simsonnal volt hogy átment egy birkanyájon és egy birkát el is ütöttek, láttam a videót. Szerencsére csak a lába törött el a jószágnak. Rendőrök elöl kétszer menekült a szimóval, egyszer eliszkolt a keskeny utcákról, másodszer behajtott egy híd alá és ott rejtőzött el. Jogsi nélkül ugye megbüntetnek rendesen.

Karzzal is másztam még itt a Bükkben sokat. Sziklát másztunk Szentlélek alatt, meg megmásztuk a Látó-követ. Ez vagy egy 15-20 méteres sziklafal alulról, az eleje még könnyedebb a harmadától felfelé már elég dúrva a teteje meg egyetlen hatalmas áthajlás szinte. Ahogy másztunk felfelé Karz lelökött egy követ. Tam-tam-tam                                        
                        



                                        -TAMMMMMMMMMMMMMMMMMM

Kicsit para volt. Az áthajlás volt a legrosszabb. Igazából komolyan halálfélelem jött ránk az egyik résznél. De nem pánikoltunk be. Ilyenkor valamiért még teljesen nyugodt marad az ember, látja hogy ha leesik meghal, tudja hogy az esély erre elég magas, és azt is hogy most közel van ahhoz hogy meghaljon, mégis nyugodtan cselekszik. Tarcalnál is éreztem ezt. Csak azt fogadtam meg hogy egyszer érezzek magam alatt szilárd talajt (komolyan a biztonság érzete valamilyen hihetetlen jó dolog. A tudat hogy nem vagy életveszélyben) soha többet fel nem megyek. Aztán mégis. Persze miután Máté leesett soha többet nem másztam és paranoiás is lettem ilyen téren. Valójában talán egy fűcsomó mentett meg minket akkor, ami mindkettőnk súlyát elbírta (mert Karzot is én húztam fel ott). Ahogy felértünk egy csávó volt fent (elülső oldalról ment fel). Úgy nézett mint aki kisértetet lát. "Apátok tudja ezt?"- kérdezte. Oldalról felmásztam még a Molnár-sziklára is. Meg szép kis sziklákon voltunk. De túráztunk is persze, még többet, meg fürödtük a megáradt Sebes-vízben, ami rohant le a sziklák között. Volt hogy távolságokat csak légvonalban mentünk, egy szikláról kinéztünk egy pontot, vagy egy másik utat és - na oda megyünk.

Karzzal is mindig történnek érdekes dolgok. Tehát így kiment Szutorral egy befagyott tóhoz és elkezdték a közepén törni a jeget.
- Nézz már ez reped.
- Ez az! Folytassuk.
Na a jég beszakadt. Nem tudtak kimászni, mert ahogy próbálták megragadni a jég szélét tovább szakadt. Szutor kisöccse húzta ki őket. Álltak kint a tó mellett a megfagyó ruhában. Nem az hogy gyorsan meleg helyre mentek volna. Még elszívtak egy cigit.
Ugyanezen az éjszakán Karz kicsit berúgott. Mondta haverjaiak menjenek tovább, ő kicsit pihen. Mentőautóban ébredt.
Az anyját molesztálta egy hülye részeges csávó. Ráadásul pont az ajtójuk előtt (lent bérház). Fogott egy baltanyelet és lement. A csávó már késsel fenyegetőzöt meg erőszakoskodott. Fogta a baltanyelet és olyan vágott rajta hogy az a lépcsőről a három méterrel arébb levő bokorban landolt betört fejjel. Ha Karz elveszti az önuralmát... na igen. Tompa is hasonló őt egyszer láttam is így, egy nála másfél fejjel magasabb gyerek kibuktatta, direkt, és Tompa fejjel majdnem a szegélyre esett. Ráadásul a srác elkezdett rajta röhögni. Tompa felugrott és úgy összerúgdosta a gyereket hogy olyat még nem láttam.
Amikor meg ismerősök mentek hozzájuk és jött velük egy "bazki láttad volna azt a nőt" (Karz), kicsit kanszagos volt a szobája. Persze hogy a lány ment volna ugye be ismerkedni meg minden. Karz rácsukta az ajtót: "Mingyárt csak kicsit fázom felkapok valamit" (pólóban volt). Gyorsan ablak kinyit, póló lekap, azzal hajtotta ki a rossz levegőt. Mikor úgy látszott készen van: "Gyere be nyugodtan." A lány bejött és megkérdezte a félmeztelenül álló Karzt: "Nem azt mondtad fázol?"

Egyszer állunk Karzzal a megállóban egy állvánnyal, egy kamerával meg egy acél porszívócsővel (kellék). Egyszer csak odajön Dalma, régi ismerős.
- Sziasztok fiúk! Hát ezekkel meg mit csináltok?
- Menyéteket filmezünk.- válaszolja Karz fapofával, az enyém is teljesen nyugodt marad.
- Menyéteket? Hogyan?
- Hát beletesszük a csőt a földbe, belefújunk és kiugrik a menyét.
- Komolyan? Hát ez érdekes. De most megyek. Sziasztok jó filmezést.
ÉS ELHITTE. Karzzal egy óráig ezen röhögtünk. De még máshol is mesélte hogy mi hogyan filmezzük a menyéteket. Legközelebb amikor találkoztam vele egy barátnőjével volt.
- Szia meséld már el neki is hogyan filmeztek menyéteket!
Akkor nem bírtam tovább. Pedig kellett volna még húzni.

Dalmát egyébként médiáról ismertük. Jártunk ilyen oktatásra vagymi. Elég érdekes volt. Egyszer utaztunk ki valami néprajzi rendezvényre fotózni. Tomka persze már az elején el akart lógni és akkor történt közte és tanárnő között egy érdekes beszélgetés. ("apám mentős". "mi az apád? temetős?"). Mi Karzzal ott voltunk végig. Na most volt egy külön ház fenntartva a meghívott előkelő vendégeknek, gyönyörűen megterített asztalokkal, kajával meg mindennel együtt. Körbekémleltük. Kint ment az előadás. Nem volt ott senki. Karzzal kicsit elég éhesek voltunk. Bementünk. A franciasalátát a merőkanállal ettük, a kirakott pogácsákkal meg teletömtük az összes zsebünket. Másik előadáson Karz nagyba filmezi a citerásokat, egyszecsak megszólal a telefonja.
- Haló!... Ilyen néprajzi cuccos...Hallod.. Amit mondtam..- rendesen üvöltött a telfonba, én már láttam hogy gáz van, elkezdtem lökdösni hogy vegye észre magát, de végül a rendezvény szervezője állt fel és küldött el minket melegebb éghajlatra. Ugyanitt szemezgettünk három lánnyal. Odamegyek hozzájuk.
- Sziasztok. Itt laktok a környéken?
Beszélünk egy pár sort, egyszercsak odajön Karz is.
- Sziasztok lányok. Idevalósiak vagytok?

Hát meg amikor Karz Ikrekkel utazott a villamoson. Karz elkezdte piszkálni a villamos felső gombját, ami egyszercsak becsúszott. A villamos szép lassan leállt. Jött hátra a vezető. Karzékat persze az utasok kishíján meglincselték. A vezető leemelte a védőborítást és a vezetékek között ott figyelt az a zöld korong.
- Ha benyomta szedje is ki onnan!
Elkezdett turkálni de nem igazán érte el. Közben kiértek valami javítósok. Arébb küldenek onnan mindenkit.
- Óvatosan kell nekikezdeni. 10000 V feszültség van ezekben a vezetékekben.- mondja a csávó.
Király, gondolta Karz aki az előbb turkált benne puszta kézzel. Na persze hogy ezalatt már vagy öt villamos állt mögöttük. Megállt az egész közlekedés.

Meséltem a gimis ájultatást. Otthon olyat próbáltam hogy lehető legforóbb vízből ugye az ember ha hirtelen kiugrik szintén megszédül. Na most ezt azzal akartam fokozni hogy ameddig bírom nem mozdulok meg a forró vízben és úgy ugrok majd ki. Amilyen jól sikerült és amilyen kitartó voltam már amikor indultam volna ki nem bírtam megmozdulni. Egy kicsit megijedtem hogy bassza meg. Aztán minden erőmet összeszedve megmarkoltam a kád szélét és a kezemmel sikerült kihúznom magam annyira hogy átbillenjek a kád peremén. Nagyon csattanva érkeztem a földre. De ott sem bírtam mozdulni. Hirtelen tesóm nyitott be a fürdőszobába.
- Hát te mi a faszt csinálsz?
Szólni akartam de nem jött ki hang a torkomon.
- Na mindegy.
Erre bezárta az ajtót és elment. Egy idő után csak jobban lettem.
Máskor a beájulásos része sikerült ennek jól. Arra ébredtem hogy az alsó testem a kád alatt van, a mosógép majdnem eldölt olyat rántott rajta valami és a tükör le van törve. A fejem úgy fájt mintha leütöttek volna. Azt hiszem valamit nagyon lestukkolhattam.

Az otthoni élet maradt vidám, zsúfolt, nehézségekkel tarkított. Én nem egy gyereket pelenkáztam, atattam, etettem, büfiztettem. Családi körülményeinket jól példázza az az eset, amikor Józsi babaágya eltörött. Igazából egy facsap törött el, ami az alsó keretet tartotta. A facsapot én egy AK-47 Kalazsnyikov töltényhüvellyel pótoltam. így történt hogy Józsi babakorát egy gépkarabély töltényhüvelyen fekve töltötte el. Már kiskorában is durván nyomta a kaját. Torma kiskanállal, két deci százszázalékos citromlé egyszerre. Majd még róla mesélek. Anna se piskóta.  Elsős korában mentem érte az iskolába és mondta hogy leszidták mert nekiment a folyosón egy harmadikos fiú és ő megverte. Máskor amikor szidást kapott megkérdeztem mi történt és ő azonnal védekezett hogy nem bántott senkit.

Zolika mindig kerülte az iskolát és így nem volt tőle idegen a szekrény. Amikor mindenki elment suliba, és azt hittük Zoli is, ő egy szekrényben zseblámpával olvasott tízig aztán tudva hogy már úgysem küldik el kikászálódott. Más módszerei is voltak persze.
Zoli szeretett könyvesboltba járni. Na nem azért hogy könyvet vegyen, hanem hogy olvasson. Bement egy nagyobb áruház szintű könyvesboltba, megállt a polcok melett és elkezdett olvasni. Ha nem tudta befezezni a könyvet egyálltában (jó pár óra alatt), akkor másnap visszament.
Zoliban mondjuk buzog a felelősségtudat. Annával ment valamerre és egyszercsak egy kutya támadt rájuk. Zoli felvette a nyúlcipőt, a hugát meg otthagyta. Ott tépte a kutya szegény gyereket az meg rohant elfele. Persze csak kicsit összemarcangolta rajta a ruhát de azért mégis.

Az erkélyünkön egy rakás bútordarab volt felhalmozva. Imi egyszer kint ügyeskedett valamit, aztán amikor jött befele, meglökött egy asztallapot, de már be is csukta az erkényajtót, nem foglalkozott a dologgal. Na most az asztallap lecsúszott, olyan hülye szögben hogy az erkélyüveg és az erkélypadló közötti kis résen kicsusszant. Kilencediken lakunk ugyebár. Alattunk egy ékszerüzlet volt. Képzelhetitek a vásárlókat. Hat rendőr jött fel. Tesómat beidézték. A kárt végül a biztosító fizette meg. Eljárás nem indult.

Itthon azért nem veszélytelen az élet. Ugye egy idő óta a földön alszom (hugaimnak kell ágy). A szekrénynek döntve egy fémlétra állt egyik éjszaka. Hirtelen arra ébredek hogy a létra zúg felém. Kihajlott az a rész amit fel kell hajtani a tetején (amire rá lehet állni), és azon már nem is tudom miből kifolyólag van egy ilyen tört, hegyes rész. A nyakam mellett két centivel csapódott a földre. A nagyszobában meg a csillár kicsit alacsonyan van és üvegből készült. Egy-két helyen kitört belőle darab. Csengetnek, Misi ugrik is fel az ágyról, fejét beveri a csillárba, persze megy tovább. Kinyitja az ajtót, a vendég meg megijed. Misi fején szépen csordogált lefelé a vér. Kicsit végigvágta a fejét a csillár.

Volt pár sebesülés a családban. Imi sütötte a sültkrumplit, és egyszercsak elcsúszott, persze közben lerántotta a serpenyőt, mellesleg bele is tenyerelt. Szétégett a keze. Állatian üvöltött. Vitték is a kórházba. Mikor kifele mentek én még megkérdeztem:
- Imi a sültkrumplit azért megehetem?
A karja is eltört amikor leesett az emeltes ágyról. Dróttal volt összehúzva. Aztán amikor orvosok úgy döntöttek hogy jól van, összeforrt, elengedték. Kórház folyosóján eszükbe jutott hogy hopp, a drót bentmaradt. Gyorsan öt perc alatt kikapták a kezéből egy oldalsó kis szobában. Csak a főorvos meg ne tudja a malőrt.
Imi meg szép rácsos sebhelyet csinált Botinak az arcára egy villával. A sültkrumplisütés különösen veszélyes. Főleg amikor Imi kezében van a villa és azt kérdezi:
- Forró?
Szalonnasütéskor az én lábamra is rárakták a sült szalonnát. Pont rövidnaciban voltam.

Egyszer meg álltam hajnalban a volán buszmegállóban, erre odajött három gyerek. Srác így a kést szorítja a hasamhoz és aszondja:
- Adjál háromszáz forintot.
- Na figyelj. Barcikára megyek, az út kétszáz forint. Pont egy ötszázasom van. Azt odaadom te meg visszaadsz kétszázat.
És visszaadott.
Biztos kellett neki az a háromszáz forint.

Ennél már csak az volt érdekesebb amikor elrohant fényes nappal az utcán mellettem egy csávó kezében vasvillával és majdnem felnyársalt. Éppen csak el tudtam ugrani a ruhámat viszont elkapta. Őrült volt vagy nem tudom.

Elindultam kecsapot venni a spárba és amikor mentem el az egyik bérház előtt beszólt az egyik épp ott csövelő hülyerek. Kigyúrt buzik voltak vihogó csajokkal. Pont egy kutya jött mellettem egész véletlenül és rá mondott valamit. Aszitte ugye hogy a kutya az enyém. Mondtam neki hogy nincs is kutyám. Visszafelé ugyanarra jöttem.
- Kutyádat hol hagytad?
- Nincs is kutyám. Amúgy is a macskákat jobban szeretem. (ott amúgy hazudtam mert a kutyákat jobban bírom a macskáknál. Hogy miért mondtam ezt igy fogalmam sincs.)
- Miért azok ki tudnak nyalni?
Mondtam még egy akkor baszd meget bár szerintem azt már nem hallották. Röhögtek rajtam. Ilyenen az ember meg sem áll hiszen annyira nonsense de az hogy röhögtek rajtam fájt. Igazából szidtam magam hogy milyen gyáva vagyok. Otthon első gondolatom a pajzs volt de aztán inkább fogtam egy plüsskutyát, madzagot kötöttem a nyakába és elkezdtem húzni magam után. De már nem voltak ott. Pedig ebből még egy jó sztori is kijöhetett volna.

Ami a szülői megkötéseket illeti, nálunk ilyesmiről nem nagyon volt szó soha. Apámnak soha mondtunk ellent, de soha nem is kért hülyeséget tőlünk. Anyámnál meg egyetlen hepp az hogy "pulóóver!!" Tizenöt évesen nyáron elmentem kenyeret venni. Találkoztam egy barátommal, aki mondta menjek vele elmegyünk ismerőséhez és ott leszünk pár napot, jól elleszünk. Három nap múlva állítottam haza. Annyit mondtak hogy máskor szóljak vagy valami. Ja meg kenyér?

Meséltem a a gimis baleseteket. A társaságból a legnagyobb esés még mindig az én nevemhez fűződik. Majális park alatt a Szinvánál azzal szórakoztunk hogy egy flakont dobtunk a vizbe és azt kelett kavicsokkal dobálni. Egyszercsak kifogytam munícióból és
- Kő...kő-t motyogva megindultam keresni. A szinva másik ágában ami szintén egy kikövezett mélyedésben folyik megláttam amit kerestem. Szinte futva indultam értük. Léptem egy nagyot de egy gond volt. Felülről léptem előre és a szintkülönbség megvolt három méter. Nem tudom sikerült-e elképzelni. Megpróbálsz lelépni három métert egy 75fokos lejtőn. Karz nem jutott szóhoz úgy röhögött, fulladozva igyekezett a másik két srác figyelmét a mutatványom felé terelni. Én félig egy patakban feküdtem, és egy percig meg sem mozdultam.

Meséltek még elég nagy eséseket amiket én nem láttam például biciklis srác elesett, és barátainak két kezével intett hogy "nincs semmi bajom" a vér meg a két könyökénél csurgott lefele.
Ennek volt egy olyan ismerőse aki nem tudta kimondani hogy csip-csup, és állandóan ezzel szivatták hogy
- Ugye hogy nem tudod kiomondani hogy csip-csup.
- De ki tudom mondani hogy csliiíáp- csuóp.

Szerencsére ebben az időben nem sok verekedés volt (bármilyen okból). Azért az általános iskolai gyakorlatnak egyszer akadt haszna. Szólt nekem Ádi hogy kisérjem már el, mert lehet meg akarják verni. Persze készségesen vele mentem. Jött is  a négy gyerek. Első dolgom volt háttal egy üzletnek beállni. Így csak szemből leszek támadható. Halász persze szépen megállt középen, néztem is mit csinál ez a hülyegyerek. Be is ütötték az orrát azonnal. Akkor aztán mondtam hagyják és jöttek nekem. Engem viszont nem sikerült úgy rendesen megütni. Aztán valamelyik járókelő végül is odajött hogy hagyjuk abba és mivel elég tekintélyt parancsoló volt (nagydarab, bőrkabát stb.), meg egyre többen megálltak, azok elmentek. Ugye a dolog utcán történt fényes nappal.
Mondjuk amikor Zolival sétálgattunk éjszaka olyat láttunk hogy pár gyerek összevert másik néhány gyereket. Egyikük, akit úgy a vezetőnek lehetett nézni, megfogta ellenfele fejét és felugorva térdelt bele az arcába. Aztán szépen elindultak felénk. Kicsit belénkállt a para hogy futni kellesz vagy valami. Aztán felismertem a  vezér srácot közülük. Általánosba együttt jártunk, hátul gyakran bunyóztunk is. Ő is megisert. "Cső Bálint mi újság van veled? Ezer éve nem láttalak".

A szomszéd srác, Peti eközben katonai cuccokban kezdett utazni. Végülis mutatott nekem már dinamitot, puskaport vettem is tőle, taposóaknát akart még, katonai ruhákat vettem tőle (posztó télikapát, tavaszi kabát, másik téli kabát, két zubbony, nadrág, öv, husánka, bocskai sapka, négy-öt ing, térképtáska, ezeket úgy körübelül 15ezerért vettem tőle... csak a posztókabát amúgy 40). Gyűjteményemet kiegészíti egy vörös vasutas tiszti tányérsapka amit úgy szereztem hogy sétáltam az utcán és megláttam hogy egy rendőr figyel valamit. Követtem a szeme vonalát és megláttam a sapkát. Egy pocsojában. Odamentem, felvettem, leráztam róla a vizet és beletettem a szatyromba. A rendőr elfordult én meg mentem tovább.
Petinek is mindig voltak jó sztoriai. A srác mindig tart magánál petárdát kutyák ellen.  Egyszer nekimentek hárman, üveggel. Egyikük hátba is rúgta. Ott verekedtek egyszercsak látja hogy a srácok megmerevednek.
- Figyelj már báttya mond már azt hogy csak játszottunk!
- Mivan?
Hát mögötte már szálltak is ki a rendőrök a kocsiból.
- Mi folyik itt?
- Á semmi csak szórakozgatunk.
- Ja persze, ezek itt hárman össze akartak verni.- mondta Peti.
- Igen?- rendőrök már menetek oda és ütöttek is.- Igen?
Hát ahogy ruházzák ott azokat. Peti látja hogy az amelyik hátbarúgta még nem is kapott.
- Hát de figyeljenek már. Ez rúgott hátba.- ezzel odament és ököllel kezdte verni a gyereket. Még a rendőrök fogták meg hogy jó lesz az már hagyja békén.
Máskor meg állt Peti a Tiszainál éjszaka. Egyszercsak látja hogy négy hülyegyerek beleköt egy csapat rokkerbe. Azoknál egyszercsak elszakadt a cérna és jól összeverték a négy srácot. Azok aztán odamentek egy ott álló taxihoz.
- Jó estét. BÁttya vigyen már el minket.
- Hová?
- Az Avasra.
- Aztán mennyi pénzetek van?
- Kétszáz forint.
- Hülyének nézel engem? Dehogy viszlek.
- Vigyél már el báttya. Összevertek a köcsög rokkerek. Na vigyél már el. Elviszel vagy balhé lesz. Kicsomagolgunk onnan. Szétverjük a kocsidat.
A taxis begyújt és elmegy. Tíz perc se telik bele érkezik vagy tíz taxi. Szállnak ki a sofőrök, csőkulcs, kalapács. Nesztek összeverték a négy hülyegyereket.

Meséltem hogy anyám milyen emberekkel került kapcsolatba. Lehetetlen összeszámolni hányszor loptak meg minket. Jó persze az eredmények amiket elértek azokat is lehetetlen felmérni, de hát azért. Még én is találkoztam olyan gyerekkel aki baltával ment ki a népkertbe, beszedett vagy két doboz szeduxent de még amikor a mentősök lőtték bele a nyugtatót, még akkor is le kellett fogni. Másszor elvágta a fékvezetéket annak a házgazdának a kocsijában, aki kikapcsolta náluk télen a fűtést. Ez a gyerek egyszer kereste anyámat (az anyja vak, meg több szálon is kapcsolódnak itt a dolgok). Mondtam neki hogy nincs itthon, erre megkérdezte hogy megvárhatja-e. Mondtam neki hogy üljön le a konyhában. Benézek, ül, meredten előrenéz. Benézek negyedóra múlva, ugyanúgy néz előre. Fél óra múlva ugyanaz. Komolyan félni kezdtem ettől az embertől. Olyan életkörülmények, ügyletek vannak a színfalak mögött, amiket még elképzeléni is nehéz. Anyámat fenyegették meg életveszélyesen többször is.
Meghalt egy epilepsziás csávó és közvetlenül azelőtt nálunk járt. Persze a telefonja nálunk maradt valahogy, így amikor csörgött, rájöttem hogy az övé, és hát gondoltam csak közölni kellene a hozzátartozókkal a rossz hírt.
- Halló. Add Lacit.- a bátyja volt.
Elmondtam szépen hogy mi történt.
Na most mint később kiderült ezt a srácot többször felcsalták Miskolcra hogy kirabolják. A srác meg előzőleg felhívta a bátyját és elmondta hol van, a címünket. A bátyja meg azt hitte hogy valami közöm van az egészhez. És ekkor elmondta hogy hogyan fog megölni. Elevenen megnyúz. Feldarabol. Nemsokára indul. Meneküljek ha tudok. De elkap. Sajnos nem tudtam elmagyarázni hogy téved. Picit bennem is volt a para, kikészítettem a nagy fakardot meg a pajzsot, és lefeküdtem aludni. Reggel jött a csávó. Szerencsére az anyjával találkozott a buszpályaudvaron, és ő tisztázott minket, mert ismerte a családot. Egyébként hozzátartozik a történethez hogy az aki meghalt egy templom előtt esett össze (eppilepszia... beverte a fejét a szegélybe), és a sekrestyés nem volt hajlandó megszakítani a misét hogy egyáltalán azt megkérdezzék hogy orvos van-e bent nem beszélve arról hogy papot kihívni utolsó kenetet feladni vagy valami. De egyébként nem tudtak volna rajta segíteni. Ugynez a csávó még régebben roham miatt bekerült a kórházba. Hamar kiengedték, még támolygott. A rendőrök azt hitték hogy részeg és összeverték.

Új suli. Gimnázium. Rengeteg minden megváltozott. Sok barátot szereztem. Először Tompával barátkoztam össze. Amikor először bementem a suliba, az egy osztályba kerülőknek egy kupacba kelett állniuk. Természetesen alapból a sor legvégére mentem. Ott állt egy srác, a legkülönsebb az volt hogy szinte körszakállal. Odajött, bemutatkozott, kezett fogott, aztán visszaállt. Csak nike ruhákat hordott de kaja után a zsíros kezét ugyanúgy a gatyájába törölte mint én. Aztán Karzzal, Ikrekkel, Tomkával, Somával, Zolivan barátkoztunk meg. Tomka már második évben eggyel alattunk folytatta, de ez nem változtatott túl sok mindenen. Tomka a tanári karnál akkor vágta el magát, amikor irodalmon kettesért felelt. Ki írta a Himnuszt? "Kazincy". Tanár arcát a kezébe temeti, Tomka látja hogy ezt elrontotta. "Ja nem, Vörösmarty!"

A csajok valahogy nagyon nem kedveltek. Ilyen intrikálós, nyivákolós, beképzelt társaság volt. Én amiben tudtam mindig segítettem mindenkinek, de hát mindegy. Órákon a szabadság fogalmát jelentettem, tehát mindig azt tettem amihez kedvem volt, és szerintem nem is zavartam senkit, leszámítva egy két tanárt. De ők is belenyugodtak persze. Jó részük szeretett is engem mert voltak dolgok amikről csak velem lehetett beszélgetni, vagy mert nem volt olyan unalmas az óra. Mások a cinizmusomat nehezményezték, pedig a vélemény amit kinyilvánítottam teljesen konkrét volt. Na mindegy, osztályfőnök előtt azonban én meg Karz lettünk a bűnbakok (most lehet hogy ebben volt valami de közel sem olyan mértékben mint ahogy bűntettek. A csajok is dumáltak annyit csak ők álszentek). Na most ez olyan gyakorlatot vett fel hogy ha egy tanár panaszkodott az osztályra osztályfőnöknek, ő megkérdezte a csajokat hogy ugyan kik voltak a rendbontók. Ők meg automatikusan az én nevemet mondták be. Igy történhetett meg hogy osztályfőnök megkersett azzal hogy osztályfőnöki figyelmeztetést fog adni informatikaórai botrányos viselkedésem miatt. Sajnos kiderült hogy az adott órán bent sem voltam. A kiadott ítélet igazából nem volt visszavonható, de egy kérdésesen jogos "Nem baj, megérdemled!" eldöntötte a vitát.

Egyik évben. Szeptember 1. évnyitó. Igazgatóit kaptam mielőtt beléptem volna az iskolába. Egyrészt mezei farmerben és pólóban jelentem meg, olyan kómás voltam hogy a kapuból félrelöktem igazgatót, aztán egy nekem köszönő tanárnak "cső"-t köszöntem vissza. Legbüszkébb viszont arra vagyok hogy szaktanárit kaptam mert az utolsó padban dobálgattam a tollam (feldobtam és elkaptam), ezzel zavartam a felelőt az első padban. (most azért gondoljátok el mennyi zajt csap egy feldobott és elkapott toll). Ez W. tanárnő volt, az iskola halláskárosult réme. Ablakon kinézni nem lehetett. Persze Tompa őt is betörte. Végül belenyugodott hogy a két "hülygyerek" (Tompa meg én) az óráin rajzolni fog. Halláskárosultságából nem ritkán vidám helyzetek is adódtak. Például amikor Karznak egy részletet kelett felolvasnia Kolombusz naplójából véletlenül a következőt olvasta:
- És akkor a pina (ugye Pinta lett volna) léket kapott.
Irtózatos lett a röhögés és szegény semmit nem értett az egészből.

Legjobb eredményeinket latinórán értük el. Karz 17 egyest szerzett én meg 13-at. A tanárnő két oldalán ültünk. Vidám beszélgetéseket folytattunk ettől függetlenül, tanár kicsit pipa lett néha. Egyszer én is felkaptam a vizet. Várat építettem könyvekből meg füzetekből. Már majdnem túllépte a háromnegyed méteres magasságot, amikor észrevette a tanár, és akkorát ordított hogy ledőlt az egész. Nem is sejtette milyen nehéz volt azt oda megállítani.
Instant egyest kaptunk minden órán. "Bálint és Balázs hozza ki a füzetét!". "Nincs házi, egyes."... vagy ha volt: "Itt egy hiba, egyes". Végén nem is vette erre a fáradtságot, csak ennyit mondott óra elején: "A két fiú fáradjon ki az egyeseiért". De tudom hogy a szíve mélyén kedvelt minket. Oszályfőnök is. Nem nagyon fizettem osztálypénzt. Tudta hogy picit nehezebb körülmények között élünk. Elhívott karácsonytájt inkább hogy rakjuk fel neki Karzzal az égőket a fenyőfáira suliidőben. Mikor visszafelé vitt kocsival, így a feleségével elkezdett telefonálni.
- Igen Mária bevittem. Bevittem. Nem tudom hova, de bevittem. Bevittem. Mária bevittem. Oda, oda bevittem. De bevittem.
Karzzal már majdnem az ablakot karmoltuk  úgy szoritottuk vissza a röhögést.

W.-n felül az iskola másik réme F. tanár úr volt. Tompa törte be és nyugdíjba is vonult szegény. Azzal kezdődött hogy Tompa csak akkor írt dolgozatot amikor kedve volt és soha nem felelt (mert az fárasztó). Amikor fel kellett mondani a Himnuszt, Tompa azt válaszolta hogy ő nem tudja mert ő azt szégyenli. A tanár magából kikelve ordított.
- Tamás azonnal álljon fel!
- Mi ez tornaóra?
Húsz perces lelki fröccs érkezett erőteljes hangerőbe aztán tompa finoman megkérdezte. 
- Befejezte?
- Tied az utolsó szó?...
Tompával rajzolgattunk meg dumáltunk egész órán. Tompának nem kellett verset tanulni. Egyébként nagyon érdekes volt mert F. egyik kedvence én voltam, Tompa állandó társa (köszönhető ez kiterjedt olvasottságomnak). Tehét elég furcsa volt a dolog. Ilyenekkel szórakoztunk hogy lehajtott fejjel látatlanul írtunk, és utána megnéztük mennyire folyt szét a szöveg. Persze F. nem becsülte eléggé az ilyen szórakozást.
Egyszer bagettet vettem a büfében. Jövök fel, erre nekem jött Ádám, és a bagett egyenesen F. nadrágjára repült a vajas oldalával előre. Ráadásul a nadrágról szép lassan lecsúszott.
- Hu..huligánok!
Bocsánatot kérni lett volna illendő de mi úgy elkezdtünk röhögni hogy én állni nem bírtam. De komolyan le kellett ülnöm a lépcsőre. Ami igazán furcsa hogy F. a következő órán új nadrágban jelent meg. VOLT VÁLTÓNADRÁGJA!

Tompa egyébként színötös lehetett volna. Harmadiktól egyetlen slusszkulccsal járt iskolába. Kék trabival beállt a suli elé azt cső. Volt olyan hogy egyik tanár elé 180-as fordulattal foroltunk be. Az kiugrott a kocsiból és úgy üvöltötte hogy "őrült". Tompa mindig nagyon ászul vezetett, mellette mindig biztonságba érezheti magát az ember. Télen 110-el jöttünk a jégen. A kanyarokat forolva vettük.
Tehát Tompa nem írt. Gyakran dolgozatot sem. Mert hogy az fárasztó.
- Irjad már te hülyegyerek én mindent tudok, majd mondom.
- ÁÁ minek.
- Irjad mer szétverem a fejed.
Első feladat után.
- Á meguntam.
A tanárok nagy részét az őrületbe kergette, de mégis sokan bírták. Ennyi flegmatikával szerintem nem lehetett nem szeretni. Férfi tanárok egyenlő félként kezelték. Rajztanárral kimentek néha a trabihoz beszélgetni, az is nagy trabis volt, nézték a tuningokat. Gyakran jött oda hozzá tanár hogy "megírtad a DVD-met?". Harmadikig sikerült megmentenem a bukástól. Harmadikban minden esélytelenné vált, olyan szinten elengedte magát. Több mint 10 tantárgyból bukott asszem.

Az iskola igazgatóhelyettese, T. Paraszt egy ember volt ez a T., tehát odajött hozzád kritizálni az öltönyödet kék zakóban, zöld nadrággal és vászoncipővel. Én egyszer lábon is rúgtam véletlenül.

Suli infrastruktúrája még a hetvenes években jár. KISZ titkárság felirat még ott figyel az egyik ajtón. Kistrafó a falban, én mellette beszélgetek Karzzal. Egyszer csak villanás, a cucc kék csóvát vet rám, én meg hátraresem. Úgy megütött az áram hogy aszittem végem.
De a mi sulink még közel sem volt a durva kategóriában. Van Miskolcon szakközép, ahol ajtónál biztonsági őrök állnak, kártya kell ahhoz hogy bemehess a suliba, illetve hogy kijöhess, külön engedély, szögesdrótkerítés körbe; illetve nem teljesen körbe mert az egyik oldalon betonfal van. De ennek a tetejébe még amikor nem kötött meg, üvegszilánkokat nyomtak bele, hogy senki ne tudjon felmászni.
Hogy milyen állapotok uralkodtak nálunk, azért mutatja a suli egyetlen "focipályájának" (ami egy torinópálya) állapota. Dühöngőnek hívták, egy apró ketrec volt két torinókapuval. A beton repedezett, eleinte még a fél méter magas és fél méter sugarú fatönkök (szám szerint kettő) is ott virított a pálya közepén. Aztán amikor "felújították" a pályát... nem, nem kivágták, hanem beledózerolták a földbe ezeket, és újrabetonoztak. Azután már csak két helyen púpos volt a pálya. Oldalt a drótkerítés nem ért le teljesen, beakadhatott a lábad, véres csíkokat vágva a lábadba (jó esetben csak a cipődet szabdalva)  De hogy szerettük mi a dühöngőt. Ott fociztunk vagy három évig, sokszor délután is maradtunk. Nagyon jó volt. Eleinte elég béna voltam, de ott gyorsan fejlődött az ember. Egy időben mindenkinek volt dühöngőbeni álneve, mint a Frodó (Máté), balfasz (Ádám). Az enyém Dezső volt (fogalmam sincs miért), aztán meg Enyves, mert hiába játszottam roszul, ragadt hozzám a labda. Karz egyik bátorítása, ami egyébként először nekem szólt, eléggé nagy ismerettségre tett szert. A létrejöttéhez Karz agyának elváltozásaihoz volt szükség. Tehát én cselezek ezerrel ő meg:
- Harcolj mint Pocahontas!
Karz egyébként egyszer elég rosszul járt. Éppen ült a torinókapun, a felső kapufát markolva, amikor Bobi olyan erővel lőtte meg a mellkasát, hogy Karz hátraborult és teljes súlya, a kapu súlya, és a lendület a markoló ujjaira esett. Darabosra tört három újja, a vér spriccolt ki az ujjai végén. Az általános röhögés közepette fel alá rohangált. Bent tesitanár megnézte. "Nincs ezzel semmi baj menj vissza játszani".
Persze másnap gipsszel jött be. Nekem is eltört az ujjam. Soma egyetlen egyszer jött be és képes volt a labda helyett a földön levő kezembe rúgni. 
Meséltem már Karz lövéseiről? Egyszer egy teljes erejű lövése mellkason kapott. Vízszintesbe fordultam. Játszottunk esőben, hóban, de a legkirályabb jégen volt. Akkorát taknyoltunk hogy hihetetlen.

Eleinte nem nagyon lehetett focizni. Minden órán futás, 2 kilóméter sima, 1 kilóméter "150m sprint 50m kocog". Ha nem volt megfelelő a tornaruházat (fehér póló, fehér nadrág, fehér zokni, tornacipő), az ruhadarabonként 20 fekvőtámaszt jelentett. Úgyhogy minden osztály szigorúan figyelt erre. Mi? Mackó, mindenféle színek zöldtől narancssárgáig. Óra elején 80 fekvő megéri a kényelmet. Nem csoda hogy a tesitanárunknak, B.-nek kicsit a begyében voltunk. A bajt óraközben rendszerint Karz kavarta. Megesett hogy 100 négyüteműt kellett megcsinálnia, és amikor befejezte, tanár mondta neki hogy ez még csak a fele.
Pesze legemlékezetesebb az volt amikor gyűrűre ugrott fel Karz - mert nem érte el csak úgy simán - de elszúrta mert kilengett és a lábával megrúgta a magnéziumos tálat. A tál valami hihetetlen lassan elkezdett feldőlni, Karz a gyűrűről lábával próbált utánakapdosni, de az a rengeteg magnézium szétborult a földön.
Talajgyakorlaton meg B. így ült, nézi a neveket hogy ki jöjjön most kézenállással, aztán megszólal.
- Na hogy röhögjünk is. Soma.
Egyszerűen képtelen volt erre Soma. Ismerned kellene Somát.
Dani sem tudta, és felszólítottak hogy majd fogjam meg a lábát ha fellendül. Én keményen oda is álltam amikor lendült. Egyenesen Dani kezére.
Meg így megy a foci (bajnokság), B. telefonál, mi ennyit hallunk:
- Hulladék. Hulladék.
Negyedik év végén ültünk a padokon. B. osztályzott. "Három"- mondta valakinek. Bobi reflexszerűen válaszolt neki: "Kabd be a károm". ...."Ja nem tanár úrnak mondtam!"
Osztályfőnöknek is voltak jó beszólásai. Először is elrontott szavakat (hulbám--ez nála hullám akart lenni), másdoszor rontott mondatokat (10 méter ház magas), harmadszor ha felkapta a vizet egész értelmesen beszélt.
- Asziszed ezzel el van intézve? A kicsi faszomat.

Amikor tizedikben megnyertük a suli focibajnokságát egy kicsit gáz lett a dolog. Az a le nem írt törvény hogy a tesis osztály nyeri meg a focibajnokságot. Na mi ebbe kicsit beleköptünk. És ez egy kicsit égő volt B.-nek. Tehát legközelebbi tesiórán így fogadott minket:
- Na fáradjon ki futni....a BAJNOKCSAPAT
Azutáni évben kicsit jobban odafigyeltek ránk. A legnehezebb csapatokat kaptuk sorba hogy pihenő ne legyen, és ráadául a bíró ellenünk fújt. De nagyon. Igy is másodikak lettünk.

Ugye a sulit mindenki unalmasnak tartja. Még szerencse hogy el lehet ütni az időt valahogy. Utolsó padban nagyban folyt a cod, gothic és egyéb játékok megbeszélése. Csak a Gothicról hónapokat lehet beszélgetni. Meg ugye könyvek, úgy mint Sven Hassel. Az elit alakulatból nem jutott Karzzal eszünkbe annak a városnak a neve, amit ostromolnak Bastogne után. Fél napig meredten gondolkoztunk, a többiek nem értették mi bajunk. Aztán Karz felugrott óraközben. "Foy!!!!" üvöltötte.
Meg a partik. Ötödölő. Több száz mérközés után hatodolót csináltunk belőle. A legjobb meccs alatt Karzzal elkezdtük az egyik órán. A4-es lap lassan megtelés felé közeledett. Semmi nem jutott el hozzánk a külvilágból, úgy koncentráltunk. Szünetet nem vettük észre. Következő órá közben aztán elrontottam. Felugrottunk, én a fejemet vertem a padba Karz meg üvöltötte hogy "nyertem, én nyertem". Nem igazán honorálták a lelkesedésünket. A három játékosos ötödölőt is feltaláltuk. X, kör és háromszög. Persze azért izgalmas csak, hogy az utánad következő elrontja-e, mert ha igen nem te nyersz hanem a harmadik. A sakk azért nem volt nyerő mert tanár leverte a táblát. Még rejtvényfejtés volt a király. Dolgozatokon is halálra röhögtük magunkat. A szűcsék dolgozatain. Egyszerűen akkora ökörségeket még kitalálni is nehéz lenne.

Csináltunk olyat hogy ájultatás. Valaki guggolt 20-at, aztán elszorították a nyakát. Amikor velem csinálták, az öltözőben voltunk. Nem tudom mit történt pontosan, de az ébredés nagyon furcsa volt. Mintha a tenger legaljáról jöttem volna vissza. Először csak hangokat hallottam, aztán kezdtem látni is. Nem tudtam hol vagyok, mi történt és kik ezek az emberek.
- Kik vagytok? Mit röhögtök?- kérdeztem forgolódva persze ettől csak hogy még nagyobb lett a derültség. Aztán lassan kezdtek visszatérni az emlékeim. Nagyon dúrva volt. Máskor amikor osztályterembe csináltuk szétvertem a fejem a falba. Erre ugyan nem emlékszem, de mondták, és a fejem rettentően fájt. Flachnak azt mondták amikor éppen elájult hogy "ég a ház", és a gyerek álmában ezt ismételgette: "pergek...pergek". Lacinak meg azt hogy "béka vagy". Önkívületben úgy felugrott hogy beverte az orrát a szekrényajtóba. Úgy bedagadt az orra hogy a napszemüveg felvéve a homlokánál volt. Osztálykiránduláson Karz ájultatott valakit és tanár két ház között haladt el épp, pont oddanézett. Karz fogja a gyerek nyakát, az meg esik össze. Osztályfőnök egy szó nélkül továbbhaladt.

Persze voltak még jó játékaink. Például hogy tűzforró radiátornak nekinyomtuk az alkarunkat és akkor ki bírja tovább. Meg suliablakon ugráltunk ki mert ugye földszinten voltunk. Én voltam az első (dobálgattuk a teremkulcsot és kirepült) és csak engem nem bűntettek meg érte. Jót röhögtünk rajta. Persze mindenért kaptunk bűntetést.Kivéve azért amiért Karz letörte a tanári asztal sarkát. Bejöttünk reggel és találtunk egy kartontekercset. Elkezdtük egymást verni vele. Aztán Karz meg akarta nézni, milyen erős is pontosan a cucc. Rásózott vele a tanári asztal sarkára. Egy szép nagy darab tört le belőle. Na Karz már ment is osztályfőnökhöz.
- Jónapot tanár úr. Jöttünk be reggel és úgy találtuk a tanári asztalt, hogy le volt törve róla ez.
Egy hét múlva volt osztályfőnöki óra. Tanár beszél:
- Gyerekek mindig mondjátok meg ha történik valami. Most is Balázs azonnal szólt, hogy letörtek egy darabot az asztalból, és MÁR MEG IS VAN A TETTES!
Úgy néztünk össze mintha fejbe csaptak volna. Ki vitte el a balhét? Fogalmam sincs.

Latintanárom cseppet alacsony volt, jött oda mondani nekünk valamit.
- Balázs!
- Csá! - köszönt rá Karz úgy hogy oda se nézett és ment tovább. Azt hitte valami kiscsaj szólt neki. Tanár persze paprikavörös lett.
Olyat is kitaláltak Mátéval hogy órán szépen lassan lereszeltek egy-két elvett krétát, aztán a port szépen összegyűjtötték. Következő padban ült valaki, szóltak neki, és amikor hátrafordult ráfújták a port. Csilla ellen lereszeltek egy rakás krétát, és a csaj úgy ahogy volt hatalmas ködbe került. Persze kizavarták őket.
Ha elfogyott a kréta gyakran jelentkeztem hogy hozok. Persze útbaejtettem a büfét. De egyszer elindultam krétáért de az agyamat inkább az foglalta el, hogy mit is kéne vennem. Aztán visszamentem a terembe kezembe egy szendviccsel meg egy csokival.
- Kréta?
- Ja kiment a fejemből. Mingyárt hozom.

Biosz. Első biosztanárom szenilis volt. Alkoholepilepszia. Szertárban etilesüveg. Ha ideges volt óra közben, kiment egy percre és mosolyogva, pirospozsgásan jött vissza. Egyszer el is esett a lépcsőn. Biológiatudásáról csak annyit hogy egyszer mondta hogy a tigrisek a szavannán élnek.
- Tanárnő. Az a helyzet hogy a tigrisek nem a szavannán élnek. - mondtam neki.
- De igen, ott.
- Tessék nekem nyugodtan elhinni, hogy a szavannán nem élnek tigrisek.
Nem hitte el. Ha nem volt kedvünk tanulni csak megkérdeztük tőle hogy "tanárnő szerint Ózd viládógváros?". Harmadikra új tanárunk lett.   Akik nem bioszból akartak továbbmenni, azoknak meg volt engedve a semmittevés, de a dogákat mi is megírtuk, meg feleltünk ha tanár ideges volt (egy ilyen feleleten csak egyest lehetett kapni, tehát amikor én kimentem és elmondtam az anyagot frankón ötösre, a tanár így válaszolt: "ez mind nagyon szép volt de nem elégséges. egyes"). Akkoriban Zolival (Kerékgyártó) ültem egy padban és egész órán jót szórakoztunk. Érdekes módón jobban tudtuk az anyagot mint a bioszosok, akik még tanulták is (otthon is ráadásul). Tehát amikor tanárnő kérdezte az anyagot tőlük, amit előző nap vettünk, nagyban lapozgatták ott a füzetet meg mittoménmi. Zolival meg jót röhögtünk, és kivágtuk az egészet, csak mi tudtuk az egész csoportból. Tanárnő hót idegesen lépett a következő részre. Feltett kérdésére (miszerint hogyan határozzuk meg a maradványok korát) megintcsak nem érkezett válasz. Ekkor Karz, aki életében oda nem figyelt volna bioszon, padon fetrengve benyögte hogy "rádió-karbon C14 izotóp módszer". Tanár üvöltve hajította el ami éppen a kezében volt.
- MÉG Ő IS TUDJA!!!!!!!!!

Angolból meg miután meglett a nyelvvizsgám, nem kellett bemennem angolra. Egyszer angolóra az olvasóban volt, én meg a könyvtárban Bobival vicces videókat néztem. Egyszercsak jön Karz, a tanár azért küldte hogy mossa ki a szivacsot.
- Gyere már nézd meg ezt. - mondtam neki.
- Jó van de csak egy percre.
Húsz perc múlva...
- Te nem szivacsot mosni indultál?
- Bazmeg. Bazmeg.
Arra a kérdésre hogy hol késlekedett, Karz a következővel válaszolt:
- Csöpögött a szivacs.
Kintre hallottuk ahogy a tanár 10 percen át ordítja hogy Karz meg fog bukni angol érettségin, arról majd ő tesz. Ettől függetlenül Karz négyes érettségit rakott angolból (amiből világéletében kettes volt), szóbelije legjobb lett az évfolyamban. Nézzetek feliratos filmeket.
Még amikor jártam angolra akkor is voltak szép dolgok. Ilyen Somás beszélgetések mint:
- Ezt azt jelenti hogy a víz túl sekély!
- Nem is azt hanem hogy a víz nem elég mély!

Szünetekben kint ültünk az "aulába" és beszélgettünk vagy álltunk kint az udvaron ahová senki soha nem jött ki, kivéve az épület háta mögé a cigizni kívánók. Szétröhögtük magunkat ilyesmi beszélgetéseken hogy:
- Tudod mit néznék most meg szívesen?
- Mit?
- A brémai muzsikusokat.
- BRÉMAI?
- Ja.
- Esküszöm brémait hallottam.

Egyszer Karz elhatározta hogy megvicceli Danikát. Odamentünk hozzá, Karz rácsapott a vállára és így szólt.
- Képzeld Dani mi történt velem! Mellém esett egy falevél!
Torkaszakadtunkból elkezdtünk nevetni, Dani velünk együtt szakadt szét, mi meg már csak rajta röhögtünk. Egyszer csak odajön Zoli és megkérdezi Danitól.
- Mond csak min nevettek?
- Magam sem tudom pontosan.

Tomka és Stuhi elhatározták hogy vesznek egy pizzát. Tomka kérdezte Stuhitól:
- Beleadol?
- Beleadsz!- mondta neki Stuhi, jelezve ezzel hogy a beleadol nyelvtanilag helyes formája a beleadsz.
- Igen én beleadok, de TE beleadol?
- Beleadsz.
- ÉN beleadok. De te BELEADOL?
- BELEADSZ.
- Mondom hogy én adok! TE BELEADOL?
- ADSZ ADSZ ADSZ!!!
A végén már ordítottak mindketten mi meg szétröhögtük az agyunkat.

Peti odafordult Karzhoz.
- Te! Felállt a faszom.
Tanár ráordított Flachra.
- Kezed járjon Péter!

Soma: - Vége van a móka mára Záró Miki mókatára.
- Zárul Miki mókatára.
- Mi van? Én azt hittem ez egy tulajdonnév. Már hogy Záró Miki mint Záró Miklós.
Soma egyébként nagyon készen volt. Tehát ő azt hitte hogy a Fanni a Fanna becézése. Az  igaz hogy Bobi azt hitte hogy a mazsola a mazsolabokron terem, de Soma sokkkal betegebb volt. Olyan kérdéseket tett fel, hogy vagy nevetést vagy fájdalmat váltott ki. Annyira hogy tanár jogosan mondott ilyet:
- Mindenki érti?
- Igen.
- Soma te ne hazudj!

Tőlem kérdezi Tompa:
- És mi a neve a csajnak?
- Faszom se tudja.
- Fatima?

Tomka szó, szóösszetétel és mondatelrontási képessége viszont mindent überel.
- Megvan neked a Middle of the battle? (a játék amire gondolt: batlle for middle earth)
Röhögünk
- Na...battle for middle ört (ezt most fonetikusan irtam :D)
vagy
- megvan nekem a Splinter Cell
- Az egy vagy a kettő.
Tomka összerándul mint akit meglőttek, ujjával előremutat.
- De csak az egy.
Egyszer már azt hittük kirukkol egy normális szöveggel. Csodálatos leírás volt, mármint tőle, teljesen korrekt, de a legvégén:
......és a felszín felbukkan.
Klasszikus:
- Két szót mondok! Mi a fasz?
- Tomka az három.
- Nem mert a felkiáltó jellel együtt négy.
- Tomka ezek a jelek nem számítanak külön szavaknak. Egyébiránt a "mi a fasz?" végén kérdőjel van.

Az általános iskola, ahova jártam, elég dúrva volt. Legalábbis abban a pár évben amikor ott voltam felsős. Néha a szomszéd épületből, a megyei börtönből átjöttek a rabok meszelni. Körülöttük álltak az őrök töltött fegyverrel. A gyerekek meg ott játszottak az udvaron.

Érdekes dolgok történtek ott. Volt az osztályban két ember akik idősebbek voltak az átlagnál és elmebeteg állatok voltak. Szadisták ha így tetszik. Főleg azt verték akin látták hogy fél. Ezért én a krémjéből kimaradtam. Meg voltak azok akikkel az ember verekedett egyet, aztán békénhagyták (ez az eslő kettő az nem ilyen volt, akikről most beszélek az úgy általában a suliban). Szivatták bátyámat, megrúgtam a isrácot. Elkaptak a téren négyen. Megvertek. A gyerek pillangókést pörgetett a szemem előtt de mivel látta hogy hiába tolja az orrom elé, nem félek, békén hagyott. Felgyújtották a táskámat. Haverom fejét osztálykiránduláson egy sínbe verték. Egy gyerek lefogott, a másik kettő ütött, de a kezembe akadt egy körző, azt belevágtam a srác kezébe aki tartott, aztán lerúgtam a másik kettőt (pont mákom volt). Kaptam egy hatalmas gyomorszájast, fetrengtem ott jobbra-balra, végre kaptam levegőt valahogy felálltam. Pont jött egy tanár. "Ki bántott?". "Senki". "Nekem nyugodtan elmondhaot! Nem kell félned!". Mintha féltem volna. Csak nem így akartam visszaadni.

Egyébként kétszer volt olyan hogy nem önvédelemből vertem-vertünk meg valakit. Az egyiket még most is sajnálom, szoktam is látni a srácot de nem mehetek oda azzal hogy bocs vagy 7 éve megvertelek. Illetve volt az amikor  bátyámat nem hagyta békén egy gyerek én meg megrúgtam. Epilepsziás volt és rohamot kapott. Hátul birkóztunk a kertben eléggé rendszeresen és egészen jó tiszteletet sikerült kivívnom magamnak. Voltak viszont komolyabb verekedések is, egyszer tömegverekedés is. Olyan arcok jártak oda mint "Karcsi", akinek több bátyja késelésért ült. Nem volt suliban egy hétig, amikor meg megkérdezték miért hiányzott azzal válaszolt hogy temetésen volt. Egy másik agybeteg gyerek azzal szórakozott hogy órákra gázmaszkba bújt.
A hátsó udvaron egy kerítés választott el az iskolától egy romos házat. Sokszor átmásztunk oda játszani. Egyik reggel amikor mentünk szomorúan láttuk hogy összedőlt.

Ezektől eltekintve teljesen normális iskola volt. A tanárok egyenesen jók voltak, egész gimiben abból éltem amit ott megtanultam. De ott még a tisztelet is élt. Volt olyan tanár aki egy gyereket (aki osztálytársát szájbarúgta) nyakánál fogva emelt meg és úgy ütötte meg ököllel (nyolcadikba volt ez). Utána közölte hogy leszarja ha kirúgatják emiatt. A biosztanárom súlyemelő volt. Egyszer bejött hatalmas monoklival. Kocsmai verekedés. Fizikatanárom meg egy öreg asszony, aki viszont olyan szinten tudta megtanitani a kémiát általánosban, hogy azt gimnáziumi tananyagként is ötössel honorálták. Pedig már ott sem készültem az órákra csak figyeltem. Mondjuk már itt megjelentek olyan dolgok hogy padba tüzet raktunk és két oldalán dőlt kifele a füst.
Imiék osztályában (ja igen volt olyan hogy egyszerre négy gyerek járt oda a családunkból) volt egy dagi srác akit állandóan csúfoltak. Egyszer elszakadt a cérna és a gyerek a csúfolódót bevágta a sarokba és utánahajított még egy padot és egy széket is. Aztán odament és belegyömöszkölte a gyereket a kukába. Többet nem csúfolták.
Boti (unokatestvérem) is oda járt, és egyszer a tanár olyan szinten felidegesítette hogy ráborította a tanári asztalt. Botiból egyébként ez simán kinézhető.

Az osztályközösséget nézve én voltam a csóró. Volt hogy elhordott cipőmet már harmadszorra varrtam meg. Még akkor nem volt adókedvezmény vagy nem tudom de mintha rosszabbul éltünk volna. Egyszer apám éppen dolgozott, anyám meg elutazott egy hétre és elfelejtett otthon pénzt hagyni. Kábé volt egy kiló kenyerünk? Hasgörccsel a gyomromban, szédelegve ültem a padban. Odajön tanár.
- Bálint te olyan sápadt vagy. BIZTOSAN nem eszed meg amit anyukád ad neked.
Aszittem leütöm.
Néha kijártunk a bükkbe vadcsümölcsért mert semmi ennivaló nem volt.

Ballagásra kaptam egy Balatonszeletet. Eléggé kirívó voltam egyébként hatalmas barna bakancsommal. De amúgy nagyon örültem hogy nem kell oda menjek többet. Volt előtte ilyen előadás szülőknek (mindenki csinált valamit, táncoltak, zongoráztak, zenéltek, énekeltek), nekem egy verset kellett mondanom Harkácsi Zolival közösen. Ő mondta az első felét, én a másodikat. Az enyémben viszont volt egy ilyen rész: "egy gúla sátor vár reánk" (ez valami vakációs szar volt). De ahányszor mondtam mi röhögtünk mert valmaiért a gúla helyett a kula ugrott be. Szar poén, de amikor közönség előtt mondtam, elkezdett nevetni. És belőlem is kirobbant. De olyan szintem elkezdtünk ott röihögni hogy azt hittem beszarok. Úgy cipeltek el onnan a porondról, de még a színfalak között is csak úgy bírtuk visszafolytani hogy majdnem megfojtottuk magunkat. A csajok szerint persze tönkretettük az egész munkát és szemetek meg stb. vagyunk, pedig a szülők utána elmondták hogy az egész előadásunkban a mi röhögésünk volt a legjobb.

Játék a  Szinvában (jó ez már a régiházban is megvolt persze), tér, haverok, grund, foci.
Kint mentek a füstbombák, futkározások, figyeltük a szipusokat a híd alatt. Fociztunk és odajött pampogni egy dagadt csaj. Én soha nem ütöttem meg lányt. Akkor sem. De valami hihetetlen módon felidegesített. Egyszercsak Imi fogta és egyszerűen hátbakönyökölte. Meg lerúgtam egy kocsinak a visszapillantóját labdával. Beparáztam rendesen. De aztán észrevettük hogy az a kocsi amit soha nem használnak és állandóan ugyanott parkol. Fél évre rá megint lent rúgtuk a bőrt, amikor ordítás hallatszott és egy csávó ott állt a kocsi mellett. Hogy leverte valaki a tükrét. Aztán ránknézett, és felémfordulva azt üvöltötte:
- Biztos te rúgtad le!.
Paprikavörös lettem és úgy válaszoltam:
- De már vagy fél éve úgy van.

Jó élet volt. Állandóan kint játszottunk. Esőben meg viharban a leginkább. Akkor volt a legjobb. A pocsojákba ugrálni. Mentünk a Népkertbe, ott lestük ki a drogosokat aztán rohantunk előlük. A mi kis játékunk (tesók) volt a csendesakció. Az volt a lényege hogy követni kell embereket hogy azok ne vegyenek észre téged, meg tobozzal telehordtuk a luxusétterem népkerti "Vigadó" parkolójában álló nyitott kocsikat. Mindig sötétedés után jócskán mentünk haza. Meg fára másztunk, úgy rejtőzködtünk. Pár sráccal bemásztunk a koripályára focizni éjszaka, aztán jött egy járőr. Másztunk kifele a szögesdrót kerítésen,  mi simán leléceltünk de például két srácot még a kerítésen elkaptak. Azóta se láttam őket.
Be kell vallanom hogy egyszer egy négyéves forma gyerek elől üvöltve menekültem. Lehugyozott a földre, elkezdett benne tapicskolni aztán kezét felém nyújtva rohant nekem.

A lécspőházban is volt élet. A szomszéd srácot Petinek hívták. Jóval idősebb volt mint mi. Állandóan kereskedtünk. Régi és külföldi pénzekkel leginkább, de bármi mással is. Gombfocibajnokságokat rendeztünk precízen megrajzolt- egy lépcsőházszintnyi felületű- pályán, 2x45 perces meccsekkel. Vettünk tőle lőport is a kis forgótárasához meg volt vaktöltény és azzal lövöldöztünk ki az ablakon. Egyszer hozott át éleset is, és vigyorogva beletette a lőszert, majd rámemelte a fegyvert és meghúzta a ravaszt. Egymás után ötször. Hatlövetű volt ugye. Rossz helyre teszi be vagy elszámolja nekem annyi. Elfehéredtem, leizzadtam...aztán "te hülye állat...hülye állat".
Felvitt a tetőre és elkezdett a széle felé rohanni. Le is ugrott. Tízemeletes. Mint az őrült rohantam oda, teljesen be voltam szarva. Tudjátok mit csinált? Ráugrott a legfelső erkély tetejére és leguggolt. Én nem mertem ezt megcsinálni bár lemászni oda én is lemásztam. Egy kis tériszony van bennem egyébként.

Peti mutatta meg nekem azt is hogy lehet elérni hogy utcát nevezzenek el rólad. Magának már csinált is utcát. Az a lényeg hogy keresel egy olyan elhagyatott helyet ahol valami kis szar útnak még neve sincs. Aztán fogsz egy szép táblát és rajta a neveddel kiakasztod. Hét évenként van várostérkép felülvizsgálás vagymi. Átnézik az utcákat is meg minden és jó szerencsével a térképre felkerül az utcanév.

Visszatérve hogy milyen is volt felénk az élet...hát történtek érdekes esetek mifelénk mindig. Járt oda egy rohadék gyerek. Elmebeteg volt a srác, az anyja valami ismerősünk volt és otthagyta. Szülők is elmentek persze. Erre várt a gyerek (évekkel volt idősebb nálunk). Minket megvert, leült a gép elé. Anyám azt hitte amikor mondogattuk, hogy ilyen ártatlan gyerekverekedés volt. A nagy lótúrót. Persze nem nagyon panaszkodtunk. Csakhogy jött legközelebb is. Aztán már nem bírtam. Jött volna be a szobába én meg fejvágtam egy bottal. Aztán kirohantam és elbújtam. Egy óráig keresett üvöltve. Tesómnak el volt törve a kulccsontja őt a kezénél fogva lógatta fel. Ezt egy kicsit elszámította mert alighogy zolika (ő volt az) elkezdett visítani a fájdalomtól, anyámék beállítottak. Ezt már nem lehetett kimagyarázni. De amúgy még csinált olyat is hogy egy felhevített késsel kivágott egy darab jeget a hűtőből és kidobta az utcára. Csak egy kocsi szélvédőjét törte be.

Mint majdnem minden gyerek piromániásak voltunk. Lőport robbantottunk, égettünk, lángoltattunk dolgokat. Tesómék raktak vagy három tüzet és mindegyikbe beleállítottak egy szódásszifont. Aztán nézték ahogy eltűnnek a felhők között. Liszt a tűzbe, füstbomba, szódabikarbóna stb. Karzék is dúrván nyomták még régen. Csináltak savbombát és az üveget lerakták a járdára. De pont arra jött egy anyuka babakocsival. Karzék látták hogy mindjárt szétveti a sav az üveget azok meg ott voltak nem messze. Kirohantak, felkapták a kocsit és a rémült anyával aki semmit nem értett rohantak el onnan, aztán biztos távolban gyorsan eltűntek. Az üveg robbant is.
Egyszer meg mesélték egy szilveszteren nagy tüzijátékrakétát üvegbe állítva akartak indítani. De eldőlt és a rakéta beleszállt egy parkoló kocsiba. Karosszéria kicsit megsérült de az autó ezer fényben pompázott (a tulajdonos gondolom nem örült neki).

Ahogy szaporodtak és nőttek a gyerekek, úgy fogyott az anyagi keret. Na meg anyám mindig támogatta a szegényeket, a rászorulókat (akik nem egyszer lopással hálálták meg ezt), a kismamákat stb. Igy gyakran a pénz máshová fojt el. Én ezt nem is sajnálom, és az sem volt szerintem baj hogy kicsit megtudtuk mi az pár napig nem enni, meg hogy ha nincs semmi a lisztet olajban is ki lehet sütni és megenni.
Hát meg ugye pédául mára kilenc embernek 73 négyzetméter (7 gyerek anya apa). Nálunk mindig nagy a hangzavar, kisgyerekek rohangálnak, rendetlenség van és mégis minden jó mert semmi megkötés nincs és mindenki azt csinál amit akar.

Otthon nem sokat verekedtünk, legfeljebb erődemonstrációból. Lassan körvonalazódott hogy én vagyok a legerősebb. Voltak azért ilyenek hogy betörtünk egy-két ajtóüveget. Az ablakon ugye rács volt és egyszer fogadtunk hogy ki merek-e mászni a rácsra. Gáz volt mert tesóm becsukta az ablakot. Ott kuporodtam mint egy kis ketrecben alattam a 27 méterrel és dörömböltem az ablakon.

Mi mindenre felmásztunk amire fel lehetett. Bakelit lemezekkel frizbiztünk. Egyszer Zoli amikor mászott fel az egyik nagyszekrényre, az elkezdett ledőlni. Hatalmas súlyú volt ez a fabútor, összetörte volna a gyereket. Viszont a bútoraink elég "jó" állapotban vannak, tehát a a felső részében ahol ruhákat lehetett tárolni, onnan hiányzott az ajtó és a belső polc is, és a történés időpontjában még üres is volt. Valami hihetetlen szerencse folytán a földön összekuporodó gyerekre pontosan ez az üres rész  esett rá. Más kérdés hogy nem tudott kijöni onnan amíg ki nem szabadítottuk.

Ugye hároméves koromban lettem miskolci. Már az első sztorihoz szükséges bemutatnom anyámat. Anyukám mélyen istenfélő ember és jótékonykodási vágya mindent felülmúl. Ez számunkra már sok szenvedést hozott de persze fél hónapi éhezés semmi ár azért hogy egy család télen ne fagyjon össze. Tehát már akkoriban is segítette az embereket. Viszont aki úgy képzeli el a jótékonykodást, hogy mosolygó emberek kezetcsókolva könnyes szemmel fogadják és tisztelik a karitatív beállítottságú egyéneket azok még nem csináltak ilyet. Persze sokan vannak nagyon rendesek is, de ha tényleg azokon segít az ember akik rászorulnak, önkéntelenül olyan réteggel kerül kapcsolatba akiktől sokminden kitelik.
Igy esett meg például hogy ötéves koromban egy asszony, akit gyakran kisegített anyám, lefújt engem, öcsémet és nagyapámat egy gázsprével. Aztán kirabolt minket amíg mi kétségbeesetten próbáltuk kimosni a szemünket. Én meg öcsém csak székről értük el a csapot, úgyhogy egy jó ideig csak össze-vissza botorkáltunk miközbe taknyunk nyálunk ömlött. Ez még a "régiházban" volt. Óvodás korom végéig laktunk ott. Na igen az óvoda. Az egy jó hely.
Két banda között oszlott fel a hatalom. Mi voltunk a GI Joe-sok és volt a János féle banda. Többen voltak mint mi és a vezérük volt János, aki egy fejjel magasabb volt mindenkinél. Övék volt a nagyobb terület a gumihintákkal együtt, de a rollereket mi tartottuk felügyelet alatt. A jó öreg régi kis rozsdás rollerek. A bandánk vezetője Ricsi volt. A fő erőt mégis én és öcsém (alias Nehézsúlyú) képviseltük. Aztán Imi (öcsém) kilépett. Látszott hogy szellemileg érett a korához képest. Én ritka hülyegyerek lehettem, futkároztam állandóan össze-vissza meg minden. Amit az előbb Imiről mondtam cáfolandó általános elsőben nem volt hajlandó leülni. De csavaros esze hamar megmutatkozott mikor séta közben az egyik gyerek verte a fákat és amikor a tanítónéni mondta hogy nem szabad bántani őket, Imi azt mondta neki hogy a növényeknek nincsenek is idegeik. 
Az óvodában a lányok nem igazán kedveltek mert egyszer amikor libikókáztam- az egyik hangadó lánnyal- olyan hülyén szállt le hogy a libikóka állonvágta. Már most kijelentem hogy nem az én hibám volt.
Meg emlékszem amikor megtetszett az óvoda legszebb, nagy játékautója. Szünetben kivittem és elástam a homokozóba. Azt hittem senki nem látott. De délután amikor visszamentem és bemásztam az oviba hogy szerzeményemet hazavigyem már nem volt ott. Áttúrtam pedig az egész homokozót, de semmi. Valaki megelőzött.

Otthon szépen ment az élet. Nagyapával dolgoztunk a kertben, mentünk boltba, ha valami balhé volt kiugrottunk az ablakon és elbújtunk a kertben. Kedvelt játékunk volt a kardozás, a padlásról leugrálás (először simán aztán hogy izgalmasabb legyen téglákra), üvegtördelés. Volt egy nagy fészerünk is, és ott valami hihetetlen mennyiségű por gyűlt össze. Ezt összegyűjtöttük egy ilyen nagy hordószerűségbe, majd elkezdtünk vele forogni és amikor a por mindent elborított, azt játszottuk hogy tűz van és ki kell menekülni az épületből. Első alkalommal anyám ki is hívta a tűzoltókat mert azt hitte higy kigyulladt a fészer.
Nagyapám nagyon érdekes ember volt. Aranykalászos gazda volt régen. Amikor anyám a teájába cukor helyett sót töltött szó nélkül itta meg. Még akkor valamikor  a levesbe mosószert töltöttem. Tálalásnál feltűnően habzott. Lent a pincében meg volt hordó tele festékkel. Váltig állítottam hogy csak megszgoltam és csak véletlenül festékes a szám de nem hitték el, ezért bent tartottak a kórházban megfigyelésen. A pince egyébként nagyon izagalmas hely volt. Egy befalazott ajtónyílás a történet szerint egyenesen a várba visz és része annak az alagútrendszernek ami behálózza diósgyőrt és alternatív menekülési útvonalként funkcionált a várból még a középkorban.

Emlékszem egy cigánygyerekre, talán Lajcsinak hívták. Iskolás volt, nem tudom hány éves, de jóval nagyobb volt mindannyiunknál. És elég nagy ahhoz hogy rablásban gondolkodjon. Ezért azt eszelte ki, hogy kileste amikor szüleim elmentek és minket egyedül hagytak otthon. Akkor aztán usgyi berontott hozzánk és felpakolt néhány cuccot. Mi nem igazán jelentettünk neki akadályt ebben. Hogy aztán miért nem lett megbűntetve nem tudom. Gondolom  letagadta. De aztán amikor másodszor észrevettem hogy éppen megismételni készül az akciót, azonnal a tettek mezelyére léptem. Kissrácnak még nagyon bátor voltam azt hiszem. Tehát üvöltöttem tesóknak hogy "Jön Lajcsi zárjátok be az ajtót!". Persze azt is azonnal észrevettem hogy csak úgy simán nem lesz elégséges az idő, ezért hogy időt nyerjünk felkaptam egy ott heverő lapátot és fejbenyomtam vele a gyereket. Mikor hallottam hogy ezalatt bezárják az ajtót megkönnyebülten felsóhajtottam. Persze csak utána jutott eszembe hogy  én meg kint vagyok. Nem volt kellemes. Úgy elvert mint a kutya.

Még akkor voltak nagyobb verekedések tesókkal . Kisebb fiútestvérek még kaphatóbbak az erősebb indulatokra. Volt olyan hogy bátyám öcsém fején tört össze poharat. Vitték is a kórházba összevarrni. A poén az hogy kifelé elesett a lépcsőn és már vitték is vissza. Egyszer még hátra is esett amikor egy korláton üldögélt. Negyedszer akkor tört be a feje amikor megdobták suliban egy kővel. Derékig véres pólóban jött haza. "Á nincs semmi baj. Csak kicsit vérzik."

Kaptunk egy BMX-et. Az volt szerény családunk egyetlen biciklije. Feltűnően sokáig bírta. Mentem lefele a !sóderezett! domféleségen (ennyi ésszel szabadlábon) hát nem kicsúszott. A térdem tiszta vér volt, kinyújtani se bírtam. Hazakúsztam, magam mögött húzva a kétkerekűt. Otthon fekszem, mondom apámnak orvos kell, nem bírom kinyújtani a lábam. Megfogta, aszondja "dehogynem bírod te". És kinyújtotta nekem, míg én üvöltöttem mint a sakál.
Tesóm elütött egy babakocsit. A kisbaba kigurult az úttestre, miközben az anyja azt ordította hogy "gyilkos, gyilkos". Persze a gyereknek nem történt semmi baja. Én egy bolt előtti piacon a lekvárosstandnak mentem neki. Sírva bicikliztem haza.
Aztán meg már az új háznál a téren estem el. Igazából megláttam egy padkát és azon gondolkoztam ha teljes erőből nekihajtok vajon felmegy rá a bicikli vagy elrepülök a picsába. A dolog gyakorlati megfigyelést kívánt és én neki is fogtam. Az utóbbi jött be és én akkorát repültem hogy a bokám beleakadt a kormányba (ami nem volt szivacsozva...egyébként átszaltóztam az egészen) ami kitépett egy nagyobbfajta húst a lábamból. Érdekes módon nem is fájt. Amíg bele nem töltöttük az arcszeszt. Bátyám volt ilyen kísérletezős fajta tehát még a régi házban kiskorában meg akarta nézni hogy a feje keményebb-e vagy a beton. Jól be is tört a feje.