Egy szeizmikus mérésekkel foglalkozó cég terepi kutatócsoportjánál dolgozom 2006 nyara óta. Apám is ennél a cégnél van, gyakran vele dolgozom, máskor nem. Magáról a munkatevékenységről nem írok én semmit. Érdekes emberekkel lehet viszont itt találkozni, a brigádban, a munkásszállón... Rengeteg mindent elfelejtek abból amit tőlük hallok de ami megmaradt az emlékezetemben, most leírom. Mivel ezeknek a sztoriknak a nagy részét nem éltem át, nem tudom megmondani hogy teljesen igazak-e. Megpróbálom úgy leírni őket ahogy hallottam. A legbrutálisabb történeteket viszont bevallom őszintén itt ki kell hagynom. Egyszerűen nem merem őket leírni.


A fiatalabb Sanyi

Munkásszállón vacsora után lementem már Krisztiánékhoz, hátha filmet nézünk, de a főnök Attila a laptoppal még nem ért vissza. Ez volt az a nap amikor a vacsorához egy liter sört és egy felest is kaptunk. A felest B. főnöknek adtam, a sört meg vittem magammal. Beesett hozzánk T. Sanyi is. Bontotta is az üveget, a szemén látszott hogy érzi már az italt. Beszélgetni kezdtünk, vagyishogy főleg ők mert én inkább csöndben figyeltem. Valahogy a nőverésre terelődött a téma. Sanyi azonnal összetettebb történetekkel is előállt.

"Tudjátok jártam egy nővel. Na az úgy kerepelt hogy vége nem volt, azt tűrte tűrte az ember, tűrte, de a végén csak odavágott. Akkor már elhallgatott. Csak ebből értett. Na egyszer barátom rosszul volt, vagy mittomén, a lényeg be kellett kísérni, és csak beugrottam nőmhöz mert a kabátom ott volt bent. Megyek be mondom adjad a kabátomat. Na és akkor kezdte. Biztos megint inni megyek. Így meg úgy. Csak nem hagyta abba. Na adtam neki egy jó nagy sallert. Az anyja rohant is oda. Mocskos bűnöző, alávaló gazember, kihívja ő a rendőröket és feljelent. Mondom Mama nyugodtan csak hagyja abba itt a sipítozást. Ez is. Csak mondja, mondja. Hogy na meg kapom én. Erre lefújt bazmeg gázsprével. Olyat adtam a szeme közé, úgy elborult mint egy szatyor."

Sanyi hamar belemelegedett és aztán már csak ő szónokolt szinte.

"Verekedés? Ó volt arrafelé bőven. Volt egy nagydarab gyerek. Tömör parasztizom. Na most ennek az utcájában szétverte valaki a telefonfülkét. És persze engem vádoltak az egésszel. Mondták is nekem, hogy ez a gyerek meg akar verni, de hát hova szarjak. Most féljek kimenni meg ilyenek? Megver, hát megver, istenem. Ülök érted a padon, erre odajön ez a gyerek érted.
- Gyere csak idébb!
- Miért?
- Csak gyere.
Jó van mondom állok fel, azt ahogy így fordultam tőle el, piff, megkaptam, repültem a virágágyásba. Vér meg csorgott a szemembe. úgy bedagadt semmit nem láttam bal szememre, fejem majd szétrobbant. Na bazmeg mondom a kurva anyád így megtámadni. Persze szemtől szembe se lett volna esélyem, de felidegesített. Mentem haza bedőltem az ágyba aludtam is estig. Szemem be volt dagadva de a fejem már nem fájt, meg semmi bajom nem volt érted. Tudtam melyik kocsmánál szoktak lenni, elindultam arrafelé. Útközben meg volt egy ilyen útfelújítás vagy nem is tudom, lényeg kint voltak ezek a műanyagcsöveg, azok a méteres kemény darabok, tudod. Felvettem egy olyat. Azzal aztán lehet ütni. Ott beszélgetett éppen pár gyerekkel, egyenesen odamentem aztán durr neki a fejére. Fetrengett a földön én meg ütöttem-vágtam, nesze a kurva anyádat, azért mert olyan mocskos módon támadtál. Amazok nem is avatkoztam bele, sőt, hát ilyen gyerek ez hogy ilyet csinál? Jól rávertem pedig akkor még a kezem sem volt olyan erős, nem is baj, még tán agyonütöttem volna. Na otthagytam. Legközelebb jön oda mondja jóvan ő nem akar itt bosszúállóskodni, felejtsük el. Mondom jó van bazmeg, főleg hogy semmi közöm nem volt a kibaszott telefonfülkéhez."

"Volt egy haverom. Olyan volt mint a Szeki csak még nagyobb, még vállasabb, csupa izom. Ehhez képest az apja ilyen nyurga, vékony emberke volt. A srácnak volt egy kutyája. Történt egyszer hogy papa ásott éppen a kertben, a kutya meg arra somfodált. Nesze, adott az öreg egyet a kutyának a lapáttal, ne kerüljön már a lába alá. Az megugrott, úgy nekiszaladt a kerítésnek hogy át is törte a fejével. A feje meg beszorult. Azt a rohanás lendületével rántott egyet rajta, el is törte a saját nyakát. Na vakarta az öreg a fejét, most már mi legyen. Jön haza a gyerek, látja papa ott szorgoskodik a műhelyasztalnál, kutya sehol. Odaáll a háta mögé, így, csípőre tett kézzel, papa mintha rendesen az árnyékában lett volna.
- Hát hol a kutya?
- Hát...nekiszalad a falnak és kitörte a nyakát.
- Papa, nem megmondtam ne üsse azt a kutyát!!!
Adott is neki ne félj."

"Seregbe. Na ott voltak még dolgok. Kopasz voltam, folyamatosan szivattak minket. Megcsináltál valamit, tönkretették. Megint, úgyanaz. Harmadszorra aszontam menjenek a kurva anyjukba, én nem csinálom meg. Meg is akartak verni az öregek. Szóltak hogy jönnek összeverni. Na mondom jóvanakkor, hát ezen is túlleszünk. Bementem a körletbe. Bent volt ott az egyik gyerek. Civilbe postás volt, ilyen nyurga srác. Mondtam neki jó van öcsém, jobb ha szeded a lábad mert mingyárt jönnek, és nem csak engem de még téged is megagyalnak. Felnéz. Meg akarnak verni? Á jóvan marad ő, már úgyis kezd rozsdásodni. Nézek mi van, mondom lesznek vagy négyen öten. Komolyan még elmosolyodott. Még akkor nem néztem de amúgy a feje tele volt forradásokkal. Azt mondták utána hogy a gettókba szórakozásból jártak le verekedni. Jönnek a vének, vagy négyen, egyenként paprikajancsik voltak de érted így együtt összevernek. Bejönnek.
- Na mi az találtál társat is magadnak?
Jönne oda a gyerek,de a postás, nem csinált mást csak annyit hogy felrakta a lábát a másik feje elé, mintha a mátrixban lenne érted, és aszonta:
- Aki ennél közelebb jön annak kitaposom a beleit.
Tényleg mint a filmekbe. A postás. Aztakurva. Azok ott meg káromkodtak meg ócsároltak de tűztek el a francba. A gyerek szemében érted meg nem az volt hogy hú vagy mittomén, inkább sugárzott, mint aki élvezi."

"Volt a seregnél is kutya. Mocskos egy állat volt, sunyi dög. De a parancsnokunk utálta ha vertük, mondta kibelez minket ha hozzányúlunk. Én voltam a soros, takarítottam meg felügyeltem, na a kutya csak nem hagyott nekem békén. Odamentem hozzá, aszontam neki, figyelj öcsém, itt én vagyok a főnök, orrbarúgtam rendesen hogy tudja hol a helye. Jön a parancsnok, hát mitől dagadt a kutya orra. Mondom neki én azt honnan tudhassam. Mondja biztos bántottam, de mingyárt kiderül a turpisság. Hozták neki a kaját, mondja etessem meg. Dobok neki, erre a parancsnok: nem úgy, hanem kézből. Na, fordult velem egyet a világ. Ez volt az a kutya, amelyik a védőkesztyűt, amit gyakorlaton felveszel, hogy védje a kezedet, megtörtént hogy átharapta. Na nem volt mit tenni, nyújtom oda az ennivalót, erre meg szépen elfogadta."

"Összehaverkodtam az egyik öreg őrmesterrel. Még amikor kopasz voltam. Jó fej ember volt, de amolyan őrült. Nem látszott rajta soha, de ha felidegelték akkor embertelen lett. Nagydarab volt, nem az a kigyúrt, viszont tömény paraszterő. Egyszer régi haverja, akivel már általánosba együtt jártak, hátulról megfricskázta a fülét. Mondja neki jóvan tesó hagyja abba mert most nincs olyan kedve. Az meg mégegyszer. Olyat bebaszott neki hogy a mentő vitte el. Ezért mondom hogy őrült. Na de én jól jártam. Egyik nap alaposan beittam, hát nem igazán voltam eszemnél. Öregek folyton szivattak minket, hát érted úgy betintázva elmentem a körletükhöz, berúgtam az ajtót, így, azt bekiáltottam:
- Gyertek, ne, a kurva anyátokat, kitaposom a beleteket.
Vertek ott össze-vissza erre csak azt veszem észre hogy innen röpül egy, onnan röpül egy. Ez a gyerek jött. Aszonta mégegyszer engem senki ne bántson.
Ugyanez az ember. Jött a sereghez egy bokszoló. Nagy bajnok volt egyébként tényleg, cigány gyerek, tudott bokszolni. Nem az a nagy darab izmos hanem a szálkás, gyorsmozgású. Mondta nem akar-e valaki öklözni. Bekötötték a kezüket fáslival, úgy mentek egymásnak. A kölyök tényleg levert mindenkit. Mondja ennek az őrmesternek nincs-e kedve ütni egyet. Szabódott ez egy keveset aztán csak ráállt. Beálnak így érted, kezdődik. A bokszos bead egyet arcba. Megint. Állba. Amaz csak megrázza magát és megy tovább, de már látszott a szemén hogy felment benne a pumpa. Néz a bokszos, ennyitől már ki kellett volna feküdnie. Bead megint. Megint. Egyszercsak meglendül az őrmester keze, bamm. Úgy repült a cigány gyerek, hogy nézd így az ajtó felé, a vállával annak neki, megpördült, neki a falnak, arról meg úgy le hogy még az arcán is csúszott. Vér így jött belőle száján orrán, a torkán keresztül meg így hörgött. Azt az őrmester szemében meg nem az volt hogy hú tán valami baja is lesz, hanem még ilyen vérben forgó szemmel figyelte."

"Még akik durvák, a kommandósok. Volt egy haverom, azt csak azért nem vették fel mert elvileg nem volt beszámítható. Nem volt azzal semmi baj, csak így elvesztette a fejét néha, úgy mint az őrmester akit mondtam. A kommandósoknál meg kell a hideg fej. VOlt egy ürge, már nem is tudom mit követett el, de bement érte két rendőr. Épp kártyázott a csehóban. Nagydarab cigány ember volt, irtó nagy karral, erről el tudnád képzelni hogy megfolyt egy ökröt. Mondták is hogy eszeveszett egy vadállat. Na bemegy a két rendőr, mondja neki álljon fel és fáradjon velük ki. Azt válaszolta nekik, menjenek a halál faszára és hagyják őt játszani. Mert ha leteszi a lapjait az nekik lesz rossz. Nem is szarakodtak a rendőrök, kimentek és hívták a kommandósokat. Azok küldtek egy gyereket. Látszott rajta az izom de nem az a hejj de brutális. Bement és odament a csókához. Kérem, fáradjon ki a csehó elé. Az lecsapta a kártyát: "Keménynek érzed magad abban a fekete göncben?". Kiment vele a ház elé, aztán rendesen megindult feléje. A kommandós még felszólította, aztán egyszercsak fogta, és fejberúgta érted. De olyan brutálisan. Szanaszét törte a fogait. Nem véletlenül volt érted rajta az a fekete ruha."

"Még egy olyan rossz kölyköt mint amilyen gyerekkoromban voltam, elképzelni is nehéz. Jön föl a szomszéd néni, megyek el mellette, három petárdát beledobtam a szatyrába. Megy tovább, egyszercsak durran, el is hajintotta a szatyrot a szerencsétlen. Na fordul felém:
- Na megállj sanyi, egyszer elkapom a grabancod!
- Nem én voltam Juli néni!
- Ki lehetett volna még amikor csak te vagy itt!
Apám már akkor külön élt anyámtól, egyik nap pont az új háza felé jártam. Látom a hájas épp mászik fel, érted a létra rendesen hajlik alatta. Vett új antennát, rakta ki. Na ahogy leért, ment be ugye a tévéhez, én fogtam a csúzlit és előttem oldalt azt a... (nem értek az antennákhoz és nem emlékszem itt mit mondott. az író). Na, kapcsolja be az öreg lent a tévét....ssssss. Mászik vissza, nézi mi nem jó. Nem találja. Másnap reggel már a régi antenna volt megint fent.
Olyat csináltunk pénztárcába beleszartunk. Jön a fazon a csehó felől, megyünk vele szemben, egyikünk elejti. Aztán elfordultunk, kerültünk egyet, és lestük mit csinál. No persze. Körüljárja, figyel, felveszi. Na mán indult is vissza a csehó felé, arca sugárzik. Kinyitja. Aztán már csak üvölt.
De ennél sokkal jobb móka volt amikor rászartunk az újságpapírra, összehajtottuk, fent összecsavartuk. Letettük egy lakás elé. Megnyomtuk a csengőt, hallatszik hogy jön az ürge, meggyújtottuk a tetejét és iszkoltunk fedezékbe. Nyitja, látja hogy ég, már lép is rá. A szar csak úgy paszírozódott ki a lába alól.
De már óvodában olyan rossz voltam érted hogy amikor a Mikulás osztotta az ajándékot, érted, végre mondják a nevemet. Na, kihúzom magam, széles lépéssel vigyorogva odamegyek. Mondja a Mikulás.
- Sanyika. Jó gyerek voltál te?
- Persze. - mondom ártatlanul, kerek szemekkel.
- Én nem úgy hallottam. Te csak virgácsot kapsz.
Virgács? Phű az anyád szembeköptem a Mikulást. A szakállával törölgette a szemét a szerencsétlen.

" Volt egy barátja tesómnak. Öcsém nem volt otthon, egyszercsak csöngetnek. Na ez a gyerek volt az.
- Heló. Öcséd itt van?
- Nincs.
- Na mindegy, szeva.
Visszacammogok érted, kajálok, néhány perc múlva csöngetnek megint. Kinézek, ugyanez a srác.
- Heló. Öcsédet keresem.
- Nincs itthon.
- Értem. Cső.
Na mondom ez beteg. Megint ott elvagyok, de akkor már én hallottam meg hogy jön megint. Csönget.
- Tesód itthon van?
- Te beteg vagy, vagy mi a fasz bajod van? Háromszor becsöngetsz és megkérdezed ugyanazt?
A gyerek arra nem emlékezett hogy becsöngetett. Ment igy az utcán és biztos csak annyi ugrott be neki hogy hopp kihez indultam. Hülye drogosok."

Sanyiról egyébként egyik vacsora közben tudtam meg sokmindent, együtt nem is dolgoztam én vele. Anyját és öccsét is ő tartja el, nem dolgoznak. Öccsét meg is szokta verni, egyszer tiszta sebes volt az ökle. Otthon olyan szar a helyzet hogy neki megváltás ha folyamatosan dolgozhat.



A fűrészes Sanyi

40 éves korára teljesen alkoholista. Nagy kár szerintem, mert egyébiránt jó ember. Muszály neki innia, szinte minden pénzét erre költi. Ha más nem, elad már otthonról valamit. Munka előtt adni kell neki egy felest meg egy fröccsöt, azzal viszont úgy dolgozik mintha 99 oktánszámú benzint kapott volna.
Egyszer borvidéken folyt a mérés, de valaki még több kanna rossz kannásbort hozott. Nem itta azt senki, volt jobb. Már dekád vége fele azt latolgatták kiöntik, de pont arra jött Sanyi. Ugrott is oda ne bántsátok, majd ő elviszi. Felszállt velük a vonatra. Következő megállón nyitja ki az ajtót a kalauz hát nem kizuhant a vonatból Sanyika...

Pesten utazott át Sanyi, és a pályaudvarnál még volt ideje. Igencsak megéhezett. Életében először - és útoljára - bement egy bizonyos gyorsétkezdébe. Nézi a képeket, szép szál hamburgerek ugye, rendelt is ő vagy ezer forint értékben. Hozzák ki neki, nézi, nézi, aztán megszólal: "Mi ez? Ez valami PESTI GECIKNEK való étel?" Éhen maradt szegény Sándor.

Valaki pedig felakasztotta magát a faluban, le kellett szedni. Fizettek is Sanyinak egy kört, aztán ment ő. Hogy ne ment volna. Már vette is le a halottról a dzsekijét, aztán adta elfele. Ha minden igaz az új tulajdonos is túladott már rajta, ki tudja kihez került.

Ott a helyi kocsmában akadnak ivócimborák. Egyikük egy lefűrészeltcsövő sörétest hord magánál, duplacsövűt. Rossz volt az adás a tévében beleeresztett egy duplát.

Van még Sanyinak olyan dolga is, amit már én sem merek leírni ide. Természetesen pálinkáért. Megkérdeztem egyszer mit csinálna akkor, ha azt mondaná az orvos nem ihat többet, mert már akár egy pohártól meghalna. Azt mondta: "Elkezdenék drogozni."

Multkor munka közben elhagyatott portákba ütköztünk. Ezeket a tanyákat rég otthagyták, omladoznak, de némelyikben egész sok mindent hátrahagytak. Ebben az esetben az egész ház még be volt rendezve. Ruhák a fogason, edények a konyhában, minden. Azt hiszem meghaltak az öregek. Az egyik retikülben meg találtam egy 1979-es cseh decisüveget, almapálinkát. Na Sanyival már bontottuk is, megittuk.

Krisztián

Jó cimbora. Három fia van, 30 évesen, de nem nagyon nézné az ember huszonpárnál idősebbre. Volt hogy tőlem, Szekitől és tőle is kérték a személyit, mikor sört vettünk. Annyi helyen dolgozott már hogy még felsorolni is nehéz. Volt vasutas, napszámos, ács, lakatos, úszómester, boncsegéd, traktoros, sofőr. Vidám egy ember. Képes olyan hülyeségekeket kitalálni. Későn jött be, kérdeztem mi történt.
- Nem hallottad? Óriási baleset volt Sarkadon... de már vigyorgott, tudtam nem igaz.
- Személyi sérülés történt?- kérdeztem azért.
- Persze. Porig égett a személyim.
Megy a TV. Reklám. Hogyan tegyük ablakunkat csíkmentesen ragyogóvá. Krisztián: Féltéglával.
Még ezen is nevettem: Ment a bankreklám. Ilyen hitel olyan hitel. Nézzük, Krisztián rámutat a képernyőre: "Én eztet vettem fel. 2 milliót. Húsz ezrével fizetem minden hónapban. Már egy éve. Már nincs olyan sok hátra. (Rámnéz) Vagy 19 év. Hogy repül az idő, a kurva életbe.

Kicsapták a középiskolából. Kérdeztem miért? Úgy történt hogy mindig ment ott a balhé, aztán gyülemlett. Kertészórán egy gyerek nem hagyott neki békén, egymásnak mentek, gumicsizmával fejberúgt. De nem akkor rúgták ki. Hanem rá nem sokkal ott a suli közelében, kocsmában, valamelyik haverja nagyon csúnyán összekülönbözött egy csapat szkinheddel. Olyannira hogy amikor ők hárman elindultak vagy húsz szkinhed vette őket üldözőbe, de mind felfegyverezve. Ott az iskola környékén bújtak meg, amazok meg kiverdesték az üveget ahogy keresték őket. Na aztán az üvegek miatt rúgták ki.

Jani

Fűrészes. Ő és B. főnök tanított meg szinte mindenre amit itt csinálni kell. Jó cimbora. Ő, a barátnője, após-anyós, sógora Jóska (szintén fűrészes) feleségével és két gyerekkel, na meg még az öregek másik pár fia mind mind egy házban élnek. Jani meg a barátnője (akinek hosszú évek vannak még a nagykorúságig) egy szobában van az apóssal és anyóssal. Dolgoznak mint a veszekedett. Van neki még börtönje is, többszörösen visszaeső jogosítvány nélkül vezető (nem volt őneki jogosítványa soha, de láttam vezetni és igen jól csinálja), testi sértés (verekedés), na meg falopás.
Tud jókat mondani ő is. Kabátban meg két pulóverben télen aszondja: "Bazmeg egész nyáron nem voltunk így beöltözve". Aztán meg ugye be kell menni a szántásba, még felvesz egy láthatósági mellényt mert vadásznak a környéken. Mikor aztán jön kifelé a szántásból megizzadva: "Hú de meleg ez a mellény".
Barátnője hívja telefonon, beszélgetnek, aztán hallok egy ilyet: "Édesem, akkora az IQ szinted mint 10 kosár pillangónak."

B.főnök

Vele dolgoztam együtt a legtöbbet, meg aztán apámmal. Örülök hogy hozzá kerültem. Nyugodt, jó kedélyű, nagyon rendes ember. Sokfelé megfordult már. Mesélt arról amikor a kurdok között dolgozott. Olyan szegénység volt hogy elképzelni is nehéz. A házakban semmi bútor. Csak rongyok meg egy TV. 

Kint mértek Horvátországban közvetlenül a horvát-szerb háború után (előtte is). A munkások jó részét helyben toborozták. Volt aki pisztolyt hordott magánál. Lacinak volt egy sofőrje, az mesterlövész volt. Kérdezte tőle hány embert lőtt le, azt mondta nem tudná megmondani, mert miután lőtt, legtöbbször igyekezett nem visszanézni oda. Egy másik személyiket gyűjtött azoktól akiket lelőtt, volt neki egy kötegje. Egyszer felvettek egy stoppost, az meg egy emberi fülekkel kirakott övet akart eladni nekik. Útközben megálltak egy kocsmánál, bent az ember összeveszett valamin, széttört mindent és mindenkit aki a keze ügyébe akadt, a lambériát puszta kézzel szakította fel. Aztán kiment, előszedett egy géppisztolyt a nagy málhazsákból, és szétlőtte a tetőt. Az egyik magyar munkás sétált végig egy falun, erre egyszercsak két ember rátámadt. Leütötték a földre, leszaggatták a kabátját, a fejéhez pisztolyt szegeztek. Azt mondták neki, hogy hogyan mer ugyanolyan kabátot felvenni, mint ami a haverjukon volt amikor lelőtték. Érdekes hogy mindez itt volt ez mellettünk, ugyanolyan emberek mint mi. A kegyetlenkedésekről csak ennyit: Volt egy munkás, az mesélte hogy szabadságot kaptak társával, elindultak haza. Ő messze lakott eléggé, mondta a társa neki, hogy majd másnap utazzon annyit, máma már szálljon meg nála. Amikor odaértek a házához, a családot bajonettel lemészárolva találták, a kisgyerek a falra volt szegezve. Ő sem sajnálta utána a szerbeket. Oda-vissza.

Fűrészes Attila

Fűrészes. Volt kommandós és francia idegenlégiós. Három év után megszökött két utazótáska hadifelszereléssel. Nem szeret erről az időről mesélni, józanul nem is mondd semmit, de ha be van rúgva néha megered a nyelve. Fegyverekről, verekedésről, "megtörésről"... Elég brutális dolgokat is mondd. Egyszer iszogattunk náluk, megy a beszélgetés, de ő csendben ül... egyszercsak halakan odafordul hozzám a szeme már kicsit ködös, a távolba réved: "Bálint! Az a jó, amikor éles a helyzet. Mert amikor éles a helyzet, nem kell elszámolni a lőszerrel... csal lősz, lősz..."
A kések, bárdok, machéták szerelmese. Nem adná ki a kezéből. Azt mondják nem szabad felidegelni, én ebben soha nem is kételkedtem. Épített egy házat az erdőben, biciklivel lehet a faluba bejárni, de már áramot is szerzett. Ott él a feleségével és tán két gyerekkel. Elment az asszony intézni valamit, ő meg gondolta csinál ebédet. Keveselte a pörköltet, úgyhogy fogott néhány csigát és hozzáaprította. Szépen megették, utána azért az asszonyka mondta hogy egy hangyányit furcsa volt a pörkölt íze. Mikor aztán meghallotta a csigát, nem maradt meg benne.

Be akarták hívni a honvédséghez is. Akkor szóletett az idősebb fia, dehogy akart ő még most is katona lenni. Bement az orvosi vizsgálatra. Azok ott tudták hogy légiós volt, persze hogy tudták. Kérdezték tőle hogy állna most hozzá a honvédséghez. Azt mondta: "Megcsinálok én akármit. De csak akkor, ha előttem a felettesem utánam csinálja. Mert ha nem, ha baszakodnak velem, ÉN LELÖVÖK MINDENKIT!!!" Kapott egy E kategóriát.
Krisztián is mesélt hasonlót, ott a haverja is így úszta meg. Tőle kérdezték, akar-e katona lenni. "Hogy ne akarnék! Tudja imádom a fegyvereket, imádok lőni. Csak adjanak nekem egy puskát. Lőni akarok!!"

Prizmás Józsi

Józsi is volt katona. Csakhogy pont akkor behívtak egy másik ugyanolyan nevű Józsit is. Az viszont börtönviselt volt. Összecserélték a neveket, és őt küldték a "rácsosokhoz". Bemegy, nézi, mindenhol tetkós, kopasz, sittes arcok. Húha mondja, hová kerültem. Mire kiderült a tévedés, már nem lehetett segíteni. Maradt ott. Ha volt szivatás máshol, hát itt akkor többszörösen. Éjjel-nappali szolgálat teszem azt. Nem lehetett aludni. Nézték, ha valaki leült, vagy egyenesen lefeküdt az őrtoronyban,  mentek fel, kapott is azonnal. Józsi fogta, odakötözte magát fent az oszlophoz, úgy aludt. Mesélte ezeket is, amiket mindenki tud aki akkoriban volt katona: Mennyi idő van fürdésre (beállsz alá, még végig se folyik rajtad már üvöltenek: "Mi van már? Még bevízkövsedik ha ennyit mossa magát!", vagy hogy a vacsorát úgy kell enni hogy először a másodikat, aztán ha netalán még marad idő rá, akkor a levest. Persze még úgyis olyan forró lesz hogy hideg vizet kell beleengedni hogy ehető legyen időben. A pestiek először nem akarták megenni a kaját. Három nap múlva csak úgy tömték magukba. Nem nézte az ember, mi az.


 
Szeki

Jó cimborám, fél évvel öregebb csak mint én. Az apja rendőr, határőr volt, most a cégnél van. Darab egy ember, a karja kétszerese az enyémnek. Másodpercek alatt kicsontozna. Hiába a tömeg, a fejem magasságába is felrúg. Boxzsákba beleütöttem, alig lengett ki, nade amikor ő, szállt az rendesen. De jóindulatú, békés, csak nem tűri meg senkitől a basztatást. Még mielőtt a céghez jött szórakozóhelyeken és diszkókban is volt rendész, kidobó. Ott a faluban haverjával kitalálták hogy csinálnak arénát. 5000-ret kell befizetni mindkét verekedőnek, a nyertes viszi a lóvét. Úgy gondolták majd ők is szállnak be aztán nyerik majd a 10ezret. Verekedtek is egymással többen is, velük viszont csak nem akart senki kiállni, úgyhogy abba is hagyták. Többféle nemzetiség lakik arra, de neki a cigányokkal sem gyűlt meg a baja. Azt mondja, a tekintélyért nagyon nem is kellett semmit csinálni, egyszer volt egy verekedés, a gyereket saját rokonsága előtt verte le és szájon köpte. Hőbörgött a gyerek utána, hogy leszúrja, mondta neki Szeki, gyere öcsém, csak próbáld meg, próbáld meg nyugodtan. Persze történt már vele olyan is, hogy egy egész csapat kergette. De ő is csak addig futott, amíg kerítésről egy deszkát le nem tudott feszíteni. Na de akkor valahogy az üldözőinek is más dolga akadt.
Egy 150 kilós állatt verte meg egyszer. Mesélte Krisztián a gumicsizmát, hogy azzal rúgott fejbe egy gyereket (lásd korábban), na erre mesélte Szeki: ő meg megjárta a csizmával. Akart rúgni de megcsúszott. A másik meg az összes hájával csak rádőlt, aztán verte a fejét. Tiszta dumós lett a feje mindenhol.
Száramozott arról a környékről egy Róbert nevezetű ember. Ketrecbajnok, aztán egy csomó vállalkozást is csinált. Az apja szépen éldegélt ott a faluban, kocsmából egyszer kirúgdosták a cigányok. Egy nap múlva megállt ott a gettósor szélén vagy négy autó, szálltak ki belőle szépen. Jött a Robi. Mentek végig, vertek össze mindenkit, nem néztek azok semmit. Valamelyikük szegről végről rokona volt emez Robi egyik társának. Mondták neki, öcsém, veled nincs bajunk, tűnjél elfele. Az egyenesen láncfűrésszel ment rájuk. Úgy fejberúgták hogy azonnal elájult. Az eset óta rá se mer nézni senki az öregre.
Tán ugyanezen a gettósoron Szeki egyik haverjának kedve szottyant kocsmára. De összekülönbözött cigánygyerekkel. Hamarosan vagy harmincan érkeztek a kocsma elé. A gyerek kiszólt nekik: "Mingyárt kimegyek! Viszem a késemet is. Ha megöltök, annyi, de az első hármat én fogom kivéreztetni, az egyszer biztos. Azok álljanak legelőre!" Utat nyitottak neki. 

szeki, Krisztián meg én munkaterületen találtunk egy széttépett tehenet. Még a feje is külön volt. Kutyák tépték szét valószínű, mert a közeli romos házban négy szétlőtt kutyatetem volt. Szeki erre fel mesélte, hogy náluk volt dögkút. Egy gödörbe dobálták a dögöt. A környékén is hevertek. Horgászni ha mentek, oda jártak csontikukacért. Volt olyan dög amelyik szinte mozgott, annyi volt benne. Erre aztán elmesélte azt is amikor emberi combcsonttal hajított hátba egy srácot. A földet a régi temető mellől hordták egy építkezhez, úgy vett észre egy földből kifordított emberi combcsontot.  Pofázott neki a srác, hát nekihajította, úgy hogy el is esett.
"Nagyon elvetemültek voltunk"- mondja. Nem tiltakozom, főleg akkor amikor meghallom hogy régi temetőt ki is ástak, még csak nem is éjszaka, hanem délután, mert azt rebesgették van ott érték. Nem volt azokon se aranyfog, se gyűrű, mondja szomorúan (a többit aztán a markolók intézték el ugye...). De ha már kegyeletsértés, másfél év felfüggesztettet kapott kegyeletsértésért, mivelhogy részegen betört a templomba. Nem vitt el semmit csak berúgta a kerítést, benyomta a színes üveget aztán odabent táncolt meg hőbörgött. Reggel mikor józanodott kezdett emlékezni, látta jönnek a rendőrök, azok se kérdeztek semmit, ő se, mentek befelé a kapitányságra.

Egyszóval mindig van valami érdekes téma, mindig történik valami, az ember nem unatkozik. A minap mérünk, erre kivágódik egy őz a bozótból, megriadt valamitől. Velünk szembe találva magát, szarvát előrszegezve rontott ránk. Munkatársam háttal állt, szerencséjére műszerrel a hátán. Az őz felöklelte, de a műszer felfogta a szúrást. Egy kábeles srác hátáról meg egyenesen dobbantott egy megriadt őz mikor a gyerek éppen hajolt.